site of Tibor Vass

The route of Odysseus

On the page of Tibor Vass' shipping theory,

which was published

in the Odysseus Expedition 2000.

The story began in 1972, when we were studying about the Odyssey at the Nautical College.

Then I was struck by the figure of the sailor Odysseus. Many years later, using my theoretical knowledge from 6 years at maritime university and my practical knowledge from many years of sailing, I created my own theory of the Odysseus route.

E. Bradford's book Ulysses Found was a great help to me. As fate would have it, in 2000 I was able to set out to test my theory.

I have modified the route of my predecessors in a total of 6 places, and added new locations.

I would now like to publish this route.

 Odysseus was returning home with his fleet of 12 ships from the 10-year Trojan War. It began as a routine voyage, sailing from the Aegean to the Ionian Sea, bypassing the Peloponnese peninsula.

Here they were caught in a storm, and from here we can count the beginning of Odysseus' wanderings, the Odyssey, which has become part of the vernacular. If they had not been caught in the storm here, they would have returned to Ithaca in a few days - and this immortal epic would not have been written.

The route of Odysseus

Cape Malea

Cape Malea

vissza a térképhez


9.60. ... morning of the third day we again raised our masts, set sail, and took

9.62. have got home at that time unharmed had not the North wind and the

9.62. I should have got home at that time unharmed had not the North wind and the
9.63. currents been against me as I was doubling Cape Malea, and set me
9.64. off my course hard by the island of Cythera.

hey were only a few days' sail from Ithaca at the south-eastern tip of the Peloponnese when they were caught in a terrible storm and could not turn north into the Ionian Sea. This storm was the 'trigger' for the Odyssey.

The Cape Malea is not difficult to identify, as it is still called today. At that time, the only way to get to Ithaca on the way home from Troy was to bypass Cape Malea.
Further evidence of the Homeric site is that the island opposite is still called Kythira.

Cape Malea

This place is still known as the "Little Cape Horn" by sailors, and it is still an adventure to sail around it. You may be greeted by calm, you may be greeted by 40 knots of wind. This is where the winds and currents of the Aegean meet the winds and currents of the Mediterranean.

Greek Water Pilots writes the following:
Half of the cyclones that pass over Greece affect this area, so prolonged gale-force winds are common. In a very short time, the weather here can change radically, especially in spring and autumn. Often, the weather can change from stormy southerly winds to stormy northerly winds with almost no transition. Adding to the danger of the place, there are frequent gusts of wind from steep hillsides, which start unexpectedly and can often be dangerous even for large ships carrying cargo."

Greek Water Pilots writes the following:
Half of the cyclones that pass over Greece affect this area, so prolonged gale-force winds are common. In a very short time, the weather here can change radically, especially in spring and autumn. Often, the weather can change from stormy southerly winds to stormy northerly winds with almost no transition. Adding to the danger of the place, there are frequent gusts of wind from steep hillsides, which start unexpectedly and can often be dangerous even for large ships carrying cargo."

 This is where the winds and currents of the Aegean meet the winds and currents of the Mediterranean.
This is perhaps the most dangerous stretch of coastline in Greece. When we were here with the Albatross in 2000, we found the wreck of a 100-metre-long cargo ship washed up on the beach. This ship could not have made it around Cape Malea.

Cape Malea from a distance

The Malea Lighthouse

Monastery at Cape Malea

Ship aground at Cape Malea

Had it not been for the storm from the north, they would have returned to Ithaca after a few days' sailing, and world literature would have been the poorer for a wonderful work.

Drifting into the land of Lotus Eaters

vissza a térképhez

9.63. currents been against me as I was doubling Cape Malea, and set me
9.64. off my course hard by the island of Cythera.
9.65. "I was driven thence by foul winds for a space of nine days upon the
9.66. sea, but on the tenth day we reached the land of the Lotus-eater,
9.67. who live on a food that comes from a kind of flower. Here we landed to
85.Ott szárazra kiléptünk és vizet is meritettünk

In the southern Ionian Sea and central Mediterranean, waves of 6-8 metres high and 150-200 metres long are most common during storms.
To determine the target area of a lotus eater's land, drifting in a storm must be modeled. This requires first interpreting the wind. The Boreas is the wind from the north, now called the Gregale by sailors. It is northerly or northeasterly on the coast, but only northeasterly on the open sea. In this wind, it was possible to sail in a sector from south (180 degrees) to west (270 degrees). The distance traveled in nine days can be described by two extremes: drifting at minimum speed, and the other being "riding the storm".

The drift path in the 9-day storm

If this had been a fairy-tale, mythical journey, Homer could have written 77 days, or even the more appropriate 100 days.

But in the Odyssey it was exactly 9 days.

Could they really have drifted for 9 days?

I then looked at where the boats could have drifted in 9 days.

he drift speed was determined on the basis of the IInternational Aeronautical and Maritime Search and Rescue (IAMSAR) Manual.

Using the average speed defined earlier, the distance from Cape Maleia to the "tenth day" could be:
The minimum distance for the purpose of determining the "tenth day" means at least 9,5 days of navigation. The impact of gale-force winds is difficult to estimate. This could have reduced the average speed of vessels when no sails were set. This was likely to be the case, as they wanted to prevent them from drifting away.

According to the IAMERSAR MANUAL, a ship like Odysseus drifts 2.4 nautical miles per hour in a 35-knot storm, without sail. 

A sodródás sebessége az IAMSAR Manual szerint

To determine the maximum distance, the average speed of 2.4 nautical miles per hour should be increased to about 3.5 nautical miles per hour if you were sailing with the hull only and trying to sail with the wind and waves at your back.

Based on the above, 9.5 days × 24 hours *× 3.5 nautical miles per hour = 798 nautical miles is the maximum distance it could travel.

When determining the direction we must take into account that Odysseus intended to sail towards Ithaca in a northerly wind, then in a north-westerly direction. As they moved further and further from the coast, the wind tended to shift to the northeast and then to the east, a wind that is now called the Gregale. These winds are common at Cape Malea.

In this case, I would have tried to drift as little south as possible, so I would have taken the wind and waves from the side and slightly astern, as much as the boat could take. I would have let out long ropes at the back which would have braked the boat slightly and that would have helped steer it.

If we consider a dynamic drift model, we obtain a similar result. Here we take into account how the wind and the speed of the boat change over time. The storm often intensifies on the second day and then the wind gradually decreases from the 3rd to the 4th day. It is rare for a storm to last longer than 4-5 days during this period. However, dead swells of 3-6 meters remain, making rowing impossible.

If there is a 10% error in the estimate, the final result is essentially unchanged Now let's look at the options:

Ulysses found the land of the Lotus Eaters in a sector of the sea between Cape Malea and Kithira Island, 540-798 nautical miles from the point where the ship was adrift in the storm, and bounded by 180 degrees (south) and 270 degrees (west). There will be a greater likelihood of southwest (225 degrees) and west (270 degrees) sectors.

Measured on a map, the distance between Cape Malea and the Tunisian island of Djerba is 620 nautical miles and its bearing is 256 degrees west-southwest.

Further proof is that nowhere on the Libyan-Tunisian coast could they find a sheltered beach, only behind Djerba Island to escape the deadly waves that remained for a few days after the storm.

The ships of Odysseus drifting in a storm

e did the same on the Odysseus Expedition in 2000. As if on cue, we were hit by a huge storm in which we sailed the Albatross in 7-8 meter high waves. For three days, at speeds of 7-9 knots.

 But we knew our course, our boat was safe and we could only feel sorry for poor Odysseus.

On the beach, his fellow crew bowed down and thanked Poseidon for our rescue.


Lótuszevők országa

vissza a térképhez


9.68. take in fresh water, and our crews got their mid-day meal on the shore
86.majd lakomához láttak a társak a fürge hajóknál.
87.És miután jóllaktunk mind étellel-itallal,
88.akkor a társaimat küldtem, hogy megtudakolják,
89.hogy míly búzafogyasztó férfiak élnek e földön;
90.két embert kiszemeltem, a hírnök harmadikul ment.
91.Mentek, s elkeveredtek azonnal a lótuszevőkkel,
92.kik nem terveztek számukra gonosz veszedelmet,
93.ámde megízleltették vélük a jóizü lótuszt.
94.És közülük ki a mézédes termést meg is ette,
95.már nem akart hírt adni nekünk, nem akart hazatérni,
96.ott kívánt az örökre maradni a lótuszevőknél,
97.egyre a lótuszt szedni, feledve a szép hazatérést.

Djerbába érkezve ellenőrizzük, hogy ez lehetett-e a Lótuszevők országa.

Különleges megerősítést kapunk az ókori legnagyobb földrajztudósától Strabóntól, aki a Geógraphikában megemlíti, hogy
„…lótophagosoknak nevezik, akik a kis Syrtis előtti egyik szigeten, a Méninxen laknak.”
Méninx a Djerba-sziget ókori neve.

További azonosítás pont lehet a partraszállás helye. Ezt a következő feltételek szerint kell keresnünk:

  1. védett legyen a hullámzástól,
  2. ne változzon jelentősen a szárazföld és a tenger határa az árapály miatt,
  3. elég lapos legyen a hajók kihúzásához,
  4. ne legyenek sziklák, zátonyok a közelben,
  5. ne kelljen hosszan a part mentén hajózni, amikor elmenekült Odüsszeusz, félve a lázadástól.

A leghitelesebb földrajzi leírás az ókorból

Az expedíció során bejártuk Djerbát. A szigetet észak és északkelet (Plage de Sidi Mahrez , Ra's Rmel) felől homokos zátonyok veszik körül 10-15 km széles sávban. Ezeket a zátonyokat a viharos hullámok építik-és pusztÍtják folyamatosan. Ezen a zátonyos sávon az északról jövő erős, viharos hullámok veszélyes törőhullámokként futnak ki a partra, ami lehetetlenné teszi a partraszállást.

További problémát okoz a közel egy méter magas árapály, amely a hajókat apálykor messze elválasztja a tengertől. (Én ilyen helyen nem szálltam volna partra a flottámmal.)


De mi is történt itt velük? 

A 9 napos vihar után, elcsigázva, kimerülten végre partot értek. Valószínűleg lefeküdtek a fövenyre, és megfogadták, soha többet nem szállnak hajóra.
 Sajnos a hajómon is többszer  megtörtént már ilyen, amikor egy hosszabb viharos hajóút után voltak olyan társaim, akik aki nem bírták tovább és elmenekültek.

Megértem Odüsszeusz aggodalmát, amikor ebben a helyzetben zendüléstől tartott. Nekem úgy tűnik, hogy a lótuszra "rákente" Odüsszeusz azt a tényt, hogy hajósai a 9 napos vihar után kimenekültek a partra és nem akartak tovább hajózni.


98.Őket, sírtak bár, a hajóra vezettem erővel,
99.és evezőpad alá lekötöztem a görbe hajókon;
100.többi derék társamnak utána parancsomat adtam,
101.hogy mind szálljon a fürge hajókra sietve, nehogy még
102.más is egyék közülük lótuszt s hazatérni feledjen

De mi is lehetett az  a mágikus lótusz?

Az ókorban egy datolyafélének tartották, amely különleges méretű és csodás ízű volt.

Számomra a lótusz csak egy mese elem, olyan étel vagy ital, amelytől elfeledkezik az otthonáról, a szeretteiről is a szegény elbűvölt szereplő.

Ezzel próbálta meg Odüsszeusz megmagyarázni a hajósai viselkedését.

A lótusz

Vagy ez a datolya-féle volt a mágikus étel?

Ez lehetett a partraszállás helye

Árapály Djerbán

Megtudjuk az Odüsszeia szövegéből, hogy amikor a lótusztevéstől kábult társait a hajóra vezettette és a többiek lázadásától tartva elmenekült a szigetről.

 A menekülés iránya a partra merőleges szokott lenni. Úgy nem menekül senki, hogy a part mentén halad még hosszabb ideig. Ha a partraszállás helye a sziget észak-nyugati pontja volt, akkor onnan egyenesen északra vagy nyugatra tudtak elindulni.


103.Fölszálltak szaporán, evezők mellé telepedtek,
104.sorba leülve, az ősz tengert evezőkkel ütötték.
105.Onnan előrehajóztunk hát, keseregve szivünkben;
106.s törvénynélküli dölyfös Küklópsz-nép mezejére
107.ért a hajónk, ...

Odüsszeusz - mint minden jó tengerész - érezte a hazafelé mutató irányt. Arra következtethetett, hogy Ithakától délre sodródott. A nyugati irányú sodródásról nem volt semmilyen információja. Ezért északnak indult tehát, hogy valahol elérje a szárazföldet, és a part mentén kelet felé hajózva hazajusson.

Nem sokat tudhatunk meg az utazás részleteiből, a helyre csak következtetni lehet:


116. Elterül egy csalitos sziget ott, épp szemben a küklópsz-
117. föld kikötőjével, nem távol s nem közelében;
118. erdős; vadkecskék lakják azt sűrü sereggel;
119. mert hiszen emberi járkálás soha nem riogatja
120. és sosem űzi vadász őket, ki a rengeteg erdőn
121. tűri a fáradságot, a hegy tetejét kikutatva.
122. Nincs e szigetnek szántóföldje se, nincs legelője;
123. szántatlan, bevetetlen fekszik minden időben;
124. embertől özvegy, mekegő kecskéket etet csak.

majd folytatódik a leírás:

132. ott a fehérhabu víz partjára simulnak a rétek,
133. nedvesek és lágyak, sose fogyna ki onnan a szőlő.
134. Van sima föld, szántásra való: hol a nagyszemü termés
135. érne időben, hisz nagyonis termékeny a földje.
136. Jó kikötő is akad, hol nincs kötelékre se szükség,
137. s dobni koloncot, tatkötelet lekötözni sosem kell:
138. partnak ütődve, maradni lehet, míg kedv a hajósban
139. nem kél útnakeredni, s a jó szél újra nem indul.
140. Ott az öböl partján szép tisztán csurran a forrás;
141. barlangból fut a víz; körülötte virulnak a nyárfák.
142. Hát oda ért a hajónk, valamely isten vezetett tán
143. át a sötét éjen, hisz nem láthattuk a földet:
144. mert a hajót mély köd burkolta körül, s odaföntről
145. nem ragyogott le a hold, betakarta egészen a felhő.
146. Ott e sziget földjét nem pillantotta meg egy sem
147. - észre se vettük a part fele hömpölygő sok igen nagy
148. hullámot —, míg bárkáink nem ütődtek a partnak.
149. Bárkáink kiszaladtak a partra, bevontuk a vásznat,
150. és mi magunk léptünk ki a tenger torlata mellett;

Homérosztól tehát a következő hasznos információt kapjuk:

    egy szigetcsoporthoz érkezhettek, amire a „Küklopsznép mezejére ért a hajónk” kifejezés utal,
  • lapos, sima, termékeny földű sziget,
  • amelyen hegy emelkedik, lakatlan és
  • védett, biztonságos kikötője van,
  • „nem távol és nem közel” fekszik a küklopszok-szigetétől. 

Az Egadi-szigetek térképe

A Földközi-tenger középső részén vulkanikus, meredek, sziklás szigetek vannak.

 A térségben lévő többi sziget, a Pantelleria , a Pelagie szigetek (Linosa, Lampione, Lampedusa) vulkáni eredetűek, hegyesek, síkság nélküliek. Ez alól kivételt képez a Lampedusa, amely egy 133 méter magas fennsík.  Csak egyetlen olyan sziget van, amelyen hegy emelkedik és még jellemzően lapos is. 

Ez a Favignana-sziget, amely Szicília nyugati részén található.

Az Egadi-szigetcsoporthoz tartozik. Talán nem véletlen, hogy az ókorban a szigetcsoport neve görögül Aigatesz (latinul Aegates) és Favignana neve pedig Aigusza (Aegusa ) volt, ami kecskét jelent.

Lehet, hogy Homérosz is erre utalt, amikor a szigetet így jellemezte:
„erdős, vadkecskék lakják azt sűrű sereggel”

Bradford a partraszállás helyéül a Cala Grandét valószínűsítette. Véleményem szerint ez a hely nem alkalmas az Odüsszeia szerinti eseményekre, ugyanis dél felől érkeztek ködben, és minden tudatos emberi közreműködés nélkül a szél és a hullámok partra tették a flottát. A Cale Grande bejárata nyugat-délnyugat felé nyílik, és a sziklás partjai alkalmatlanok a 12 hajó kikötéséhez. Ebbe az öbölbe érkezve a flotta elpusztult volna a sziklákon. Az öböl feneke hirtelen mélyül, így 3000 évvel ezelőtt sem lehetett homokos partja.

További problémát okoz a közel egy méter magas árapály, amely a hajókat apálykor messze elválasztja a tengertől. (Én ilyen helyen nem szálltam volna partra a flottámmal.)

Az expedíció során én a Favignana-sziget déli részén lévő Punta Longához tartozó Lido Burrone-öblöt találtam a legalkalmasabbnak a partraszálláshoz. Ez dél felé nyitott, a partja most is homokos, védett a hullámzástól, elég széles ahhoz, hogy alkalmas legyen a 12 hajó kikötőjéűl. Az öbölben a tengerfenék nagyon enyhén emelkedik a part felé haladva, a parttól 600 méterre, már 7 méter körüli víz mélységet találtunk, amely egyenletesen csökkent. Ez annak bizonyítéka, hogy a part régóta homokos.

Favignana, lapállyal és a heggyel

Cala Grande sziklás partjai

Punta Longa

Lido Burrone

Nekem a következő helyszín azonosítása miatt jelentős a "csalitos sziget a Küklopsz-föld közelében". Innen találhatjuk meg a következő helyszínt.


Küklopszok szigete

az 1. igazolt új helyszín

vissza a térképhez

Ez az első olyan helyszín, amelyet korábban senki sem tudott bizonyíthatóan a térképre helyezni.

Bradford, S.Butler és más kutatók szerint a Küklopszok földje a Trapani város mögött található Eryx (Erice) hegy volt.
Ennek északi lejtőjén található a Butler által köztudatba vitt Pizzolungói barlang, amelyet a helyiek Pholüfémosz barlangjának neveznek.
Az elméleti kutatások során és a 2000. évi Odüsszeusz Expedíció alatt a hegyet bejárva csak ezt az egy barlangot találtuk. Véleményem szerint ez hibás helyszín, mivel ennek távolsága Favignánától 27 kilométer. Ilyen távolságról semmilyen zaj nem hallatszik el és csak az erdőtűz füstjét lehetett volna meglátni.

Az Odüsszeiából ezt tudjuk a küklopszokról:


106. s törvénynélküli dölyfös Küklópsz-nép mezejére
107. ért a hajónk, kik a nem múló örök égilakókban
108. bízva, kezükkel nem szoktak soha szántani-vetni,
109. s minden megterem ott, noha földbe nem ülteti senki:
110. búza meg árpa, s a szőlő is, mely a nagyszemü fürtből
111. adja a bort és Zeusz zivatarja növeszti a termést.
112. Megszentelt törvényük nincs, gyűlésbe se járnak;
113. laknak az égbenyuló ormok meredek tetejében,
114. mélyölü barlangban, s törvényt maga lát kiki sarja
115. és felesége fölött, egymással mitse törődnek.
116. Elterül egy csalitos sziget ott, épp szemben a küklópsz-
117. föld kikötőjével, nem távol s nem közelében;

 A küklópszok szigetét a Favignána-sziget közelében kell keresnünk.
Erről Homérosz a következőket írja a 9.166. sortól:

116. Elterül egy csalitos sziget ott, épp szemben a küklópsz-
117. föld kikötőjével, nem távol s nem közelében;

A küklopszok földje nem lehetett messze, mert:


116. S átláttunk a közel küklópsz-földekre, a füstre,
167. hangjukat és a juhok, kecskék hangját idehallva.

majd lentebb:

179.Fölszálltak szaporán, evezők mellé telepedtek,
180.sorba leülve, az ősz tengert evezőkkel ütötték.
181.És mikor azt a közelben fekvő földet elértük,
182.barlangot láttunk meg a szélén, víz közelében,

 Odüsszeusz átevezett a társaival  közeli szigetre és egy barlangot találtak.
Tehát evezővel hajtva áthajóztak a közeli szigetre. Ez csak néhány órás (maximum 4-5 óra) utat jelenthetett.

Ez a korábban meghatározott sebességadatok alapján legfeljebb 5 óra*1,5mérföld/óra = 7,5 mérföld, ami (kb. 14 km) lehetett. Ha ezt a távolságot felrajzoljuk a Favignana-szigettől, akkor megkapjuk a Küklopsz-sziget maximális célterületét.

A küklopszok földjének keresése

Mit tudunk még Homérosztól a küklopszokról?

  1. A csalitos szigettől hallótávolságra, maximum 5-8 km-re lehet.
  2. Amikor odajutottak, legfeljebb 14 km-t hajózhattak.
  3. A szigeten több barlang is található.
  4. Legalább egy közülük a víz közelében van.

A célterületen belül csak a Levanzo-sziget felel meg ezeknek a feltételeknek.

Csak 4-5 kilométerre van egymástól a két sziget, és az enyhe északnyugati szél esetén (ami különben a jellemző széljárás ezen a helyen esténként ), akkor meghallhatták az említett hangokat erről a szigetről.
Favignanáról több barlang is látszik a Levanzo-szigeten, és olyan közelinek tűnik, hogy magam is kedvet kaptam volna felderíteni azt.

A Levanzo-szigeten a kutatások során találtunk egy több tízezer éves ősemberbarlangot, amelynek a neve: Grotta Del Genoveve .

A barlang egy nem túl mély öbölben, úgy 40-50 méter magasságban nyílik. A bejárat előtérrel kezdődik, amelyet ma is elkerítenek a birkák, kecskék számára. 

Ez 8 méter széles, 10 méter mély. Innen oldaljáratok nyílnak, amelyekből egyik, kb. 80 centiméteres nyíláson át bevezet a barlangba, s ez 35 méter mély, és erősen emelkedik.

 Ha filmet rendeznék, ilyen helyszínt kerestem volna. Talán ebben a barlangban lakhatott az az ember, akivel Odüsszeusz találkozhatott.


 A falán számtalan barlangrajz található. Mintha Odüsszeusz üzent volna nekünk, amikor ott jártunk...

Itt érintett meg az az érzés először, hogy jó nyomon járunk!

Számomra talány, hogy a Levanzo-sziget miért kerülte el a korábbi kutatók figyelmét. Érdekes módon Bredford is megemlítette a Levanzo-szigetet és a barlangot könyvében, de ennek ellenére a fenti téves következtetésre jutott.

Levanzo barlangjai a Favignanaról

Grotta Del Genoveve bejárata

Grotta Del Genoveve balangrajzai

De kik is lehettek a küklopszok?

A hajózási elméletben nem fontos kérdés, de engem nem hagy nyugodni
Homérosztól kapott információk szerint egy olyan "dölyfös" nép, akik nem engedtek be senki idegent maguk közé.

Ez az állapot sok-sok éven át tarthatott. Így előfordulhatott, hogy a vérfrissítés hiánya miatt, sajátos külső megjelenésű emberek populációja jöhetett létre.

Sőt az is előfordulhatott, hogy a 140-150 cm magas akhájokhoz képest a 170 centis egyén már óriásnak tűnhetett.

Aztán ne feledjük: Odüsszeusz meséjéről beszélünk, akinek el kellett számolni 4 embere elvesztésével, ezért egy emberfeletti szörnyetegnek írta le a küklopszot, Polüphémoszt.

A Wikipédia két magyarázatot is ad a küklópszokra:

  1. "A küklópszok legendájának egyik lehetséges eredetére Othenio Abel mutatott rá 1914-ben.  A történelem előtti időkben, valószínűleg a messinai sókrízis nyomán kialakult, és a görög szigeteken is élő törpeelefánt-fajok fosszilis csontjai adhattak okot a legenda keletkezésére. Az embernek a szigetekre érkezése előtt már kihalt állatok koponyái az emberi koponyánál nagyjából kétszer nagyobbak, és az ormánynyílás téveszthető össze egy magányos szemgödörrel. (A koponyák tényleges szemgödrei oldalt, alig észrevehetően helyezkednek el.) Mivel a szigetlakók soha nem láthattak elefántot, nem is ismerhették fel a koponyáját.
  2. A másik magyarázat Walter Burker nevéhez fűződik, aki szerint a kovácsmesterséget űző küklópszok a kor szokása szerint egy bór szemvédőt használtak, amellyel védték az egyik szemüket. Így a kipattanó szikra csak az egyik szemüknek árthatott.

Találtam viszont egy nagyon érdekes felvetést: 
A küklópszok neve (ógörögül: Kyklops, újgörögül kíklopasz).

Ezt úgy is fordíthatjuk, hogy kerek arc.

Így akár az is előfordulhat, hogy a belterjes szaporodás miatti kerek arcú óriássokkal találkozhattak Odüsszeuszék?

De mi van az egy szemmel? Hiszen mindenki egy szeműnek ismeri a küklopszokat?

Erre választ ad az a görög váza, amelyen a két szemű küklopszt vakítja egy két ágú villával Odüsszeusz.

A hajózásaim során tudomásomra jutott, hogy az Adrián van egy sziget, a Susak, ahol ehhez hasonló emberek élhetnek. Így elhajóztam a Susak-szigetre, hogy ellenőrizzen a korábban valahol olvasott információt: a sziget lakói hosszú ideig elzárkóztak a külvilágtól. Egy kis létszámú népcsoport egymás között házasodott és emiatt a lakosság hasonló jellegzetesen kerek arcvonásokkal rendelkezik.

Ezek pl. a templom bejárati faragásán is megfigyelhetőek, ahol a helyi emberek voltak a "modellek".

Ahogy már korábban írtam, a törtélem, az írott történelem az Iliásszal és az Odüsszeiával kezdődött. Az összes ismeretünk ide vezethető vissza. Lehet, hogy egy óriási tévedés az egy szemű küklopsz?

Polüphémosz, a küklopsz?

Odüsszeusz egy 2 ágú villával vakítja Polüphémoszt

Trójából való elindulás 36. napjának reggelén Odüsszeusz és a 12 hajóból álló flottája megmenekülve a küklopsztól, folytatta útját Ithaka felé.
Eddig Trójától 1300 tengeri mérföldet, – 2408 km-t – hajóztak.
A következő helyszín, ahova megérkeztek Aiolié, a szelek  urának szigete.


a szelek urának szigete

a 2. igazolt új helyszín

vissza a térképhez

Trójából való elindulás 36. napjának reggelén Odüsszeusz és a 12 hajóból álló flottája megmenekülve a küklopsztól, folytatta útját Ithaka felé.
Eddig Trójától 1300 tengeri mérföldet, – 2408 km-t – hajóztak.
A következő helyszín, ahova megérkeztek Aiolié, a szelek szigete. Erről a szakaszról a következőket tudjuk meg az Odüsszeiából:

10.  ének

1. Aiolié szigetére kerültünk ekkoron; ott él
2. Aiolosz Hippotadész, aki kedves az égilakóknak;
3. úszó szép sziget ez; rézfal kanyarog körülötte
4. végig, büszke szilárd, s a kopár szirt fut föl az égre.


13.Láttuk a városukat, gyönyörű házukhoz elértünk.

Merre is indulhatott? 

  • Az déli irány kizárható, mivel dél felől érkeztek és nem fordultak volna vissza.
  •  A nyugati és az északi irányt is elvethetjük, mivel arra csak a nyílt tenger látszódott.
  • Ezen kívül – mint minden jó tengerész – Odüsszeusz tudhatta, hogy nyugatra került Ithakától.
  • De ami a legfontosabb: kelet felé jól látszódott Szicília. Ezért bizonyosan Szicília északi vagy a déli partjai mentén hajózott Aiolié felé.

Aiolosz Hippotadész, a szelek ura

Ha Szicília déli partjai mentén hajózott volna, akkor Favignánáról délkelet felé vezetett volna az útja. Ismét visszafelé kellett volna elindulniuk.
További kizáró ok, hogy  nem illeszkedik a déli irány Odüsszeusz utvonalába, mert egyedül a parttól 65 tengeri mérföldre lévő Pantelleria-sziget lehetett volna a Aiolié.

De itt Szicília lefogja az uralkodó erős északnyugati szelet, így egyáltalán nem nevezhető szeles szigetnek, a szelek szigetének.

A fentiek alapján csak északról kerülhették meg a szicíliai partokat. Itt két lehetséges helyszínnel találkozhatunk. Az egyik az Eoli-szigetek, a másik a magányos Ustica.

Az ókorban az Eoli- (Lipari-) szigetek egyik tartották Aioliénak.
Strabon erről így ír:
„A hagyomány szerint Aiolos a Lipara körül csoportosuló szigeteken” élt.
Máshol: „… a liparai-szigetek, amelyeket némelyek Aiolos szigeteinek is neveznek.” .
Nem tudom elfogadni ezt.
Homérosz „úszó szép sziget” jelzővel Aiolos szigetét. Ezt csak egy szigetet jelenthet.
Amikor az Egadi-szigetetkről beszélt, akkor a „küklopsz föld mezeje” kifejezést alkalmazta.
Homérosz megemlíti később a „bolygó sziklákat”. A leírás alapján ez csak egy aktív vulkán lehetett. Akkoriban ezen a területen csak a még ma is aktív Stromboli vulkánja működött. Ez az Eoli-szigetek legmarkánsabb tagja. Erről bizonyára megemlékezett volna  Odüsszeusz a kalandjainak elbeszélése során.
Végül ha Szicíliát délről kerülte volna a 12 hajóból álló flotta, akkor nem lehetne megmagyarázni a későbbi útvonalat.

A második lehetséges helyszín a magányos sziget az Ustica, amely a szicíliai parttól 25 tengeri mérföldre, Palermótól északra található.

A hajózási útmutatók kiemelik az Ustica-, Palermo- és az Eoli-szigetek háromszögét, ahol gyakran találkozhatunk veszélyesen erős szelekkel.

Az Ustica szigetét általában szabad szemmel is már nagyon messziről, akár 50 kilométerről is megláthatjuk ( a 244m magas csúcsát) a nyáron nagyon gyakori kiváló láthatósági viszonyok miatt. Így Odüsszeuszék is könnyen megtalálhatták.

Odüsszeusz flottája így északról kerülhette Szicíliát és az első éjszakát a sziget északnyugati részén található Capo San Vito közelében éjszakázhattak, 24 mérföldet hajózva.
A következő nap reggel korán indulva 3-4 órás hajózás után megláthatták magányos Usticát, ahova estére meg is érkezhettek. A hajózás alatt végig láthatták a (legalább morális) biztonságot nyújtó szicíliai partokat.

A lehetséges útvonalak

Hajózás Usticáig

Azt tudjuk még erről az Odüsszeiából, hogy ott állt a sziget urának rézfalú palotája.

Amikor ideért az Expedíció, és lehorgonyoztam az Albatrost a sziget északi részén, megdöbbenve pillantottuk meg, a meredek, az oxidált réz vagy bronz fémes színében csillogó sziklákat.
Ustica egy nagyon félreeső szeglete a világnak. Alig találtam róla valami információt.
Amikor megérkeztünk, nagyon megörültem, hogy van itt egy múzeum is.

Hétfő volt, Olaszországban ilyenkor a múzeumok zárva tartanak. Jövetelünk célját megtudva a múzeum vezetője kinyitotta nekünk. Végig néztük, fényképeket készíthettem a kiállítási tárgyakról.
Itt ismerhettük meg a Villagio Preistoricót, a történelem előtti települést. A legkorábbi leletek i.e. 1300-1400 körül keletkeztek és egyértelműen meghatározható belőlük, hogy akkoriban a szigetnek nem voltak görög kapcsolatai. Az első görög hatást mutató tárgyak i.e. 8.-7. századból származtak.
Odüsszeusz korában már lakott hely volt a szigeten, sőt kőből épült házak álltak itt.
Megdöbbenve tapasztaltam , hogy a Villagio Preistorico a sziget északi részén állt, ahol a bronzosan csillogó sziklákat láttunk a tenger felől.
Ha elméletem helyes, akkor itt élhetett az a nép, amely vezetője a szelek uraként került bele az Odüsszeiába.
Ma a szigeten nincs Odüsszeusz kultusza, nem azonosítják azt Aioliéval.

A réz falu sziklák

A réz színt a zuzmók adják

A Villagio Preistorico

Odüsszeusz korából származó leletek

Hazai földek

Az "otthoni földek" felé

a 3. igazolt új helyszín

vissza a térképhez

Az "otthoni földek"-ig vezető hajóutat senki sem tudta eddig megmagyarázni és igazolni.

Az eseményekről a következőket tudjuk:
Egy hónapig vendégeskedtek a szelek uránál. Ailosznak megtetszett Odüsszeusz, ezért a viharos szeleket bekötött egy bőrzsákba, hogy könnyen hazajuthassanak a tengerészek.

Majd a Trójától számított 68. napon elindultak hazafelé.

10. ének
19. Nyúzva kilencéves marhát, ideadta a bőrét,
20. és a süvítő sok szél útját mind belezárta;

23. És üreges bárkámra ezüst fonalával a tömlőt
24. jól lekötözte utána, hogy egy kicsikét se szeleljen;
25. és egyedül csak a lenge Zephírt küldötte utamra,
26. hadd vigye gályánkat s mimagunkat; a végzet azonban
27. más volt: mert a magunk butasága okozta a vesztünk.
28. Hosszu kilenc napon át éjt nappá téve hajóztunk,
29. majd tizedik nap földbukkantak az otthoni földek,
30. s láttuk az őrtüzeket, mert immár oly közel értünk;

Akkor Odüsszeusz elszunnyadt és
46.... győzött is a társak rossz akaratja:
47. tömlőt oldoztak, s a szelek mind-mind kirohantak.
48. S őket azonnal a nyílt tengerre sodorta a szélvész,

54.... S a hajók a gonosz viharok rohamában
55. újra csak Aioliéra kerültek; nyögtek a társak.

Csak a lenge Zefirosz hajtotta a hajókat, amikor 9 nap elteltével megpillantották a "hazai partokat".

Ekkora már Odysszeusz annyira elfáradt, hogy mély álomba merült. A társai azt gondolták, hogy az Ailosztól kapott bőrzsákban kincs van, és meg akarták nézni. Amint kinyitották azt, az összes szél kiszaladt.

Szörnyű vihar támadt, ami visszavitte őket a szelek-szigetéhez.

Odüsszeusz nem tudhatta, hogy hol is vannak: hol található a szelek szigete Ithakához képest. Csak azt tudhatta, hogy neki kelet felé kell hajóznia ahhoz, hogy hazajusson. ezt hallgatólag megerősítette Ailosz Hippotádész is – a szelek ura, aki tudhatta a helyes irányt – mivel a „lenge Zephyrrel” bocsátotta őket útjukra.

 A hajók lassan haladtak, (amit a „Hosszú kilenc napon át éjt nappá téve hajóztunk,” kifejezés is megerősít).

Nem kötöttek ki ez idő alatt. Kihasználták a kedvező szelet, és a horizonton éppen csak látható  part, a biztonságot adó Szicília mentén kilenc napot hajóztak kelet felé, amikor megpillantották az "otthoni földeket", majd kitört a vihar, ami visszasodort őket Aioloszhoz.

De mi is történt, történhetett valójában?
A kutatók vagy nem értelmezték, vagy az "otthoni földek" alapján mindenki Ithakát vagy a görög partokat értette ez alatt.
Senki sem tudta vagy merte megmagyarázni Odüsszeusz hajózásának ezt a szakaszát. Nem voltak támpontok, ezért nem is rajzolta be senki sem a térképekbe.

Ithakára a következő jelzőket használta a költő:

  1. "vízövezett Ithaka",
  2. "messzirelátszó szép Ithaka",
  3. "sziklás Ithaka", de megemlíti az "göröngyös otthoni földjéről Ithakának"
  4. "messzirelátszó szép Ithaka"

A költő minden esetben megnevezte az ismert helyeket, hogy az eposz hallgatók is azonosíthassák a helyszíneket.
De miért nem tette meg itt, miért csak az "otthoni földeke" kifejezést használta?

Mit is láthattak valójában? Meredek sziklákat, hegyeket fákat. Olyanokat, amelyeket otthon is láthattak (volna). De nem ismerték fel, a pontos helyszínt. Pedig egy tengerész csak úgy hajózhat, ha tudja, hol jár.

De mi van akkor, ha követjük az eddigi eljárást és szó szerint vesszük a hajózási információkat?
Nézzük, mit ismerünk:

  • A Zephir nyugati szelet jelent, a lenge kifejezés alatt én 3-5 csomós szelet értek.
  • Északkelettől délkeletig tartó szektorban hajózhattak, mert más irányban nem tudtak menni. A keleti iránynak nagyobb a valószínűsége.
  • Az ilyen szélben hajók átlagos sebessége 0,5-1,0 csomó körül lehetett.
  • 9 nap alatt legalább 108 mérföldet tehettek meg, de nem juthattak 217 mérföldnél messzebbre.
  • Ezeket az adatokat felrajzolva a térképre, mint 2 körcikket, megkapjuk azt a területet, ahova eljuthatott az odüsszeuszi flotta.
  • A két körcikk különbségében Olaszország Policastro-öböltől az Eufémia-öbölig tartó része (olasz csizma "rüsztje") található.
  • Odüsszeuszék nem is merték fel a partszakaszt, ahova érkeztek, hiszen "otthoni földeknek" nevezete. Hiszen amit felismertek, meg is nevezte Homérosz.

Ha felrajzoljuk a két távolságnak megfelelő, kelet felé mutató körcikkeket, akkor a különbségüknek megfelelő területen található az olasz csizma „rüsztje” a Polikasztro-öböltől délre eső partszakasz. Ez a távolság 140 tengeri mérföld körül van.
Ezt kilenc és fél nap alatt 0,6 tengeri mérföldes átlagsebességgel lehet megtenni. Ez elég kevésnek tűnik.

Az Admiralty Pilot – a hivatalos angol hajózási útmutató – szerint nyáron ezen a területen a leggyakoribb a 10 csomó alatti gyenge nyugati szél.

Ennek valószínűsége 22%, míg a szélcsendé 8%. Ezek a napszakok szerint váltakoznak.

Tipikus időjárási helyzet az, amikor napközben feltámad a nyugati szél és ez estére elül, vagy legalábbis jelentősen gyengül. Valószínűleg nappal gyorsabban, éjjel lassabban haladhattak, így elfogadható ez az átlagsebesség.
A 10. napon az „otthoni földek” közelébe kerültek tehát és már látták az őrtüzeket. Ez 2-5 tengeri mérföld távolságot jelenthetett, az időjárás és a tüzek nagyságától függően. Nem ismerték meg a helyet amit láttak, mert akkor megnevezte volna azt Homérosz valahogy így: „meglátták az erdős Zakinthost” vagy „ feltűntek az őrtüzek a vízzel övezett Ithakán”, stb.
Jellegében olyannak kellett lennie az esti szürkületben feltűnt partoknak, amilyenek a görög partok: erdős, sziklás, hegyes tájat láthattak.
Odüsszeusz korában nem tudtak még  Olaszország létezéséről, nincsenek régeszeti bizonyítékok, hogy itt megjelentek volna a görögök. A görög gyarmatosítás pár évszázaddal később kezdődött.
Így Odüsszeusz – Kolombuszhoz hasonlóan, aki előtt az amerikai kontinens létezése volt ismeretlen – könnyen tévedhetett.

Az teljesen bizonyos, hogy a

  • gyenge nyugati szélben nem tudták megkerülni dél felől Szicíliát.
  • a Messzinai-szoroson sem hajózhattak át, mivel amikor ez valóban megtörtént, az Szkülla és Kharübdisz itt kerül be az Odüsszeiába.
  • nem juthattak el a görög partokig, de az „olasz csizma rüsztjét” alkotó partokat megközelíthették néhány mérföldre. Itt az olasz partot erdős, sziklás hegyek szegélyezik, ugyanúgy mint, a görögöt.

A területet bejárva ez a tény az expedíció során bizonyítást is nyert.

Megerősíti a feltételezésemet, ha megvizsgáljuk a visszaút körülményeit. Hatalmas vihar támadt, amely visszaverte őket. Ha 3 csomóval sodródtak, akkor 2 nap alatt, ha 3,5 csomóval, akkor 1,5 nap alatt tehették meg a 140 mérföldet.

Az ismert, hogy a vihar este tört rájuk. Egy éjszakát, egy nappalt, majd ismét egy éjszakát sodródtak, mikor a második napon, valószínűleg dél felé feltűnhetett a horizonton a biztonságot nyújtó Ustica.

Megpróbáltak odajutni. 

Sikerült. Így a Trójától számított 78. napon, összesen 1643 tengeri mérföld – 3043 km – hajózás után ismét kikötöttek Usticán.

Az ókor egyik legnagyobb tudósa, Erathoszthenész szerint csak akkor lehetne felfedezni azokat a helyeket, ahol Odüsszeusz bolyongott, ha megtalálnánk azt a szíjgyártót, aki szelek tömlőjét készítette.

Igaza lenne, ha Odüsszeusz valóban a szelek uránál járt volna és ő valóban bezárta volna a veszélyes szeleket a 9 éves marha bőréből készült tömlőbe.

De nem ez történt. Valójában egy szokványos földközi-tengeri időjárási helyzettel találkozhatott Odüsszeusz, amikor a hosszantartó, gyenge nyugati széllel járó kellemes időjárást megszakított egy hidegfront által generált északkeleti szélvihar, amit a mediterrán térségben gregálénak – (Görögország felől fúvónak?) – neveznek.


vissza a térképhez

Miután visszaverte Odüsszeuszt és társait a vihar az Usticára a szelek ura a következőkkel fogadta Odüsszeuszt:

10. ének

64."Hogy jöttél, Odüszeusz? Míly daimón szállt meg, ugyan mondd !
65. Hát hiszen elküldtünk nagy gonddal, hogy hazaérhess
66.otthoni földre, a házadhoz, s ahová csak akartad."

majd továbbiakban ezt tudjuk meg:

72. "Menj a szigetről gyorsan, legnyomorultabb ember!
73. Isteni törvény tilt befogadni, vagy útravezetni
74. azt, kit az égbeliek boldog szive ennyire gyűlöl;
75. menj, mert hisz bizonyára haragjuk vert ide vissza."
76. Szólt, s elküldött házából, noha nyögve jajongtam.

Akkoriban a görögök „együtt éltek” az istenekkel. „Pletykálgattak” róluk, a viselt dolgaikról, pont úgy, ahogy ma a híres emberekről teszik. Így ha az istenek nem akarják hazatértüket, akkor  nem is térhetnek haza, míg az átoktól meg nem szabadultak valahogy.

Ha hazatérnek, magukkal viszik a "rontást", mint egy ragályt.  Mit tehettek, merre mehettek?

Dél felé nem biztosan nem, mert hiszen ott volt Szicília a látóhatáron, különben is onnan jöttek. Kelet felé szintén nem indulhattak, mivel onnan verte őket vissza az átok miatt a vihar.
Számukra csak a nyugati és az északi irány maradt.

Ekkor hat nap és hat éjjel eveztek, majd kikötöttek a laisztrügónok földjén, a bolyongások 84. napján.
Ez idő alatt legalább 144 tengeri mérföldre hajózhattak, de legfeljebb 288 tengeri mérföldet tehettek meg. Ha a térképre felrajzoljuk ezeket a lehetséges határköröket Usticától, akkor a két kör különbsége kijelöli azt a területet, ahova ténylegesen eljuthattak.

Lámosz vára felé

10. ének

77. Onnan előrehajóztunk hát, keseregve szivünkben.
78. S lelkük lankadozott az erős evezésben, azonban
79. mert balgák voltunk, nem akadt, ki hazánkba segítsen.
80. Mégis hat napon át éjt nappá téve hajóztunk,
81. aztán megláttuk Lámosz meredekfalu várát,
82. Télepüloszt, hol a laisztrügon él

Szűkíteni lehet a helyszíneket, ha figyelembe vesszük a korábban meghatározott nyugati és északi iránynak megfelelő szektorokat és további eseményeket: Lámosztól Kirké szigetére értek Odüsszeuszék, amely helyszín biztosan északabbra volt, mint a Szirének-szigete, a Szkülla és Kharübdisz. Így csak Szardínián, Korzikán, valamint legfeljebb (kisebb valószínűséggel) az Appennini-félsziget Nápolytól Piombinóig tartó partszakaszán létezhetett Lámosz vára.

Ezen a szűkített területen megkerestem a hajózási térképeken azokat a mély öblöket, amelyekre igaz lehetett az, hogy meredek sziklafalak szegélyezik, biztonságos, védett kikötő, szűk, meredek sziklás bejárattal.
Szardínián 8, Korzikán 2 és a kevésbé esélyes olasz partokon szintén 2 ilyen helyet találtam.
Az így összegyűjtött helyeket az Admiralty Pilot és az Italian Water Pilot leírásai alapján kielemeztem.
Sorban estek ki a helyszínek, az újabb és újabb ellenőrzések során, és csak 2 szardíniai öböl, valamint Bonifacio maradt.
Én korábban már bejártam hajóval Szardíniát és Korzikát, több alkalommal is. Akkoriban még fel sem merült bennem, hogy Odüsszeusz is erre járhatott valamikor, ezért nem is ezzel a szemmel néztem az ottani helyeket.
Most viszont a szűrőn fennmaradt Porto Cervo, Poltu Qualtu és Porto Pozzo a szardíniai Smaragdparton valamint Bonifacio, Korzikán.
Én Bonifaciót tartottam a legesélyesebbnek. Nem lehet elfelejteni a meredek fehér sziklafalait, a szűk és eldugott tengeri bejáratát.
Az expedíció során bejártuk ezeket a potenciális helyszíneket.
A szardíniai öblöket sorra el kellett vetnem, és már nagyon vártam Korzikát.

Lámosz váráról a következőt tudjuk:

10. ének

87. Ott a remek kikötőbe kerültünk, melyet egészen
88. körbekerít mindkétoldalt meredekfalu szikla,
89. és egymással szemben előreszökő fokok őrzik
90. nyílását, úgyhogy nagyonis szűk ott a bejárás,
91. s ottan az íveltoldalu többi hajó behajózott.
92. S bent az öböl mélyén, közel egymáshoz, kikötöttek
93. bárkáink, mivel ott sohasem duzzadt fel a hullám,
94. sem kicsikét, se nagyon, s a nyugodt víz színe fehérlett;
95. én egyedül tartottam kívül barna hajómat,
96. ott az öböl szélén, sziklához kötve kötéllel,

Bonifacio pontosan 240 tengeri mérföldre van Usticától északnyugatra, tehát a másfél csomóval haladó hajó a hetedik nap elérheti azt.
Bonifacio valóban mindenféle szelektől és viharoktól védett, mély, zegzugos öböl, amelyt 60 méteres sziklafalak szegélyeznek.
Itt valóban „soha nem duzzad fel a hullám”. De mindemellett ideális csapda, ahol az ellenség könnyen megsemmisíthet egy egész hajórajt is. Olyan páratlan hely, amelyet minden tengerész megjegyez, aki csak erre járt valaha.
Az Admirality Pilot így ír róla: „Bonifacio kikötője természetes menedékhely, kitűnő horgonyzóhely kishajók számára. Meredek sziklák szegélyezik a bejáratát."

A további eseményekről így írt Homérosz:

10. ének

119. jöttek a roppant laisztrügonok már minden irányból,
120. rengetegen, nem is emberek, inkább szörnyü gigászok.
121. Sziklatetőkről embernagy köveket hajigáltak;
122. rémületes dobogás hangzott tüstént a hajókról,
123. haldoklók jaja, szétmorzsolt bárkák recsegése;
124. mint halakat, szigonyozták őket a csúf lakomához.
125. Míg ezek így odavesztek a mély kikötőnek ölében,
126. én kiragadtam a combom mellől jóhegyü kardom,
127. elvágtam vele barna hajómon a tatköteléket.
128. S társaimat buzdítva, parancsomat adtam azonnal,
129. dőljenek ők a lapátnak jól, hogy megmeneküljünk;
130. s ők neki is dőltek mindnyájan, félve a vésztől.
131. És a hajóm, örömünkre, kiért a habokra a roppant
132. szirtek alól; de a többiek együtt mind odavesztek.
133. Onnan előrehajóztunk hát, keseregve szivünkben,
134. mert örömest éltünk, de derék fiakat veszitettünk.

Odüsszeusz talán valami rosszat sejthetett, mert a hajóját kívül hagyta a bejáratnál. A laisztrügónok az öblöt övező szirtekről hatalmas sziklákat dobtak a megrettent hajósokra, akiknek már nem volt menekvésük. Csak az óvatos Odüsszeusz hajója tudott kimenekülni a kőzáporból, a többi tizenegy hajó és annak legénysége mind elpusztult.

Laüsztrogonok támadása

Ez az óriási veszteség azonban két előnnyel is járt: megszabadultak az átoktól és most már hazafelé indulhattak.

Az istenek – reményeik szerint – kiélték bosszúvágyukat a sok tengerész elvesztésével és ők talán már mentesülhetnek az átok további hatása alól. 

Nagy előnye az volt ennek a kalandnak, hogy Odüsszeusz ügyesen megoldotta a többi 11 hajóval való elszámolás kötelezettségét, hiszen olyan lényekkel került kapcsolatba, akik sokkal hatalmasabbak voltak Odüsszeusznál. Így ő azzal, hogy legalább 1 hajót megmentett, győztesként került ki ebből a szituációból.

Ne feledjük, Odüsszeusz saját magát a 19.203 sorban a következő szavakkal jellemezte Penelopénak:
„Sok hazugot mondott, mi olyan volt, mint az igazság”

Lámosz vára ma

Kirké szegete


vissza a térképhez

Nem sokat tudunk erről a szakaszról. Nem tudjuk vitorláztak vagy eveztek, egyszer csak odaértek. Maga az út eseménytelen volt.
Ha az átlagos sebességgel számolunk, akkor Trójától számított 88. napon, összesen eddig 2056 tengeri mérföldet (3808 km) hajózás után megérkeztek Aiaiéra, ahol Kirké ért.
Nem tudjuk milyen irányba és mekkora távolságra jutottak, s a hajózási viszonyokról csak azt tudjuk, hogy szélcsendes időben érkeztek meg.
Valószínűleg eveztek. Egy kikötésre alkalmas, szirtekkel szegélyezett öbölben állhattak meg.

Hajózás Kirké szigetéig

Mi is történhetett valójában itt?
Három hónapja voltak már úton. 12 hajóból 11-et elveszítettek. Még nem heverték ki a csapásokat. Erre is vonatkozik a „…keseregve szívünkbe, mert örömest éltünk, de derék fiakat veszítettünk” részlet.

10. ének

133. Onnan előrehajóztunk hát, keseregve szivünkben,
134. mert örömest éltünk, de derék fiakat veszitettünk.
135. S Aiaié szigetére kerültünk ekkoron;...
140. Ott egy partfokhoz kanyarodtunk csendbe hajónkkal,
141. alkalmas kikötőbe, egy isten volt a vezérünk.

Közeledett az őszi viharok ideje. Odüsszeusz elfáradt. Nem akart elindulni.
Erről szól Odüsszeusz helyzetelemzése a 190. sortól. Mert pont a nyugatot nem ismernék? Hiszen arra „bukik le a földresugárzó”! Jobbnak látta ott maradni, kivárni a téli viharokat biztonságos helyen.

A helyzetről ezt írta Homérosz:

10. ének

189. "Bármint gyötrődtök, társak, hallgassatok énrám;
190. kedveseim, keletet, nyugatot nem tudva ülünk itt,
191. nem tudjuk, hogy merre bukik le a földresugárzó
192. nap, s hogy merről kél: gondoljuk meg, ne halasszuk,
193. hátha van út menekülni. De én nemigen hiszek ebben.
194. Mert szétnéztem imént, felkúszva a sziklatetőre,
195. s láttam, hogy sziget ez, s a határtalan ár koszorúzza;
196. és laposan fekszik.

Első hipotézisként megvizsgáltam, hogy az ókorban mit tartottak Aiaiénak.

Strabón a Geógraphikában erről így ír erről:
„…majdnem szigetet alkotó hegy a tenger és a mocsarak között. Van egy kis városkája Kirké temploma, Athéné oltára, és még valami csészét is mutogatnak, ami állítólag Odüsszeuszé volt. Közben van a Storas folyó és azon egy kikötőhely.” 

Kirké szigete

Még a római időkben is létezett itt viszont ezen a vidéken a vadak úrnőjének kultusza, aki szelídített vadállatok között élt. Talán Kirké lehetett az első, vagy az egyik úrnő?
Mit tudunk még erről a helyről?

10. ének

210. Kirké völgynek ölén épült házára találtak,

423. "Most legelőször vonjuk a szárazföldre a bárkát,
424. és barlangba tegyük be a fölszerelést meg a kincset;"

Ez a mocsaras területtel körülvett hegy ma, a Circeo-fok. Az Appennini-félszigettől egy 25-30 kilométer széles lapály választja el.
Láttam a tenger felől és a szárazföldről is. Mindkét oldalról szigetnek látszik messziről. A hegy meredek falú, csak két völgye van. A déli völgyben található Strabón által említett St. Felice di Circeo város, a hegy közepén pedig a nyugatra néző Valle Caduta.

Nincs régészeti bizonyíték arra, hogy valamelyik völgyben Odüsszeusz korában palota állt. (A fekvése alapján én az utóbbi helyen építettem volna házat magamnak.)

További megerősítés reményében kerestük azt a barlangot, amely alkalmas a felszerelés és Odüsszeusz hajójának tárolására.

Bejártuk a hegyen lévő 13 nagyobb barlangot is, és megállapítottuk, hogy csak a két völgy között lévő Grotta della Capre lehetett egy természetes „hajógarázs”. A padlója ma 4-5 méterrel van a tengerszint felett, hossza 50-60m, szélessége 30 és magassága 20 méter lehet.

A legnagyobb megdöbbenésemre a padlója sík, mint egy sportpálya. (Ha építenem kellene egy hajógarázst, akkor az éppen ilyen lenne.) Odüsszeusz ebbe a barlangba vitethette be hajóját a Kirkénél eltöltött egy(?) év idejére.

Ez a barlang majdnem félúton van a két völgy között.


A barlang bejárata

A barlangban

Grotta della Capre

Hádész országa- Ponza

a 4. igazolt új helyszín

vissza a térképhez

Talán ez a legizgalmasabb és a legvitatottabb helyszíne az Odüsszeiának, hiszen itt a holtak birodalmát keresték.

Gyakran magát az alvilágot, a holtak birodalmát is Hadésznek nevezték.
Ha egy halandó leszállt a holtak birodalmába, onnan nemigen tért vissza élve a felszínre. Mégis járt pár halandó az alvilágban: egyrészt eltávozott hozzátartozóikért mentek le oda, hogy kikönyörögjék az istentől, engedje el szeretteiket.

Odüsszeusz, Aineiasz és Thészeusz is megjárta a holtak birodalmát.

A történet szerint már egy éve vendégeskedtek Kirkénél, amikor a társak zúgolódni kezdtek, hogy ideje lenne már hazatérni. 

A továbbiakat nézzük meg az eposzból:

Hádész ábrázolása

Erre aztán szörnyen megrémül Odüsszeusz és kérdezte:

A 10. ének

501. Mondd, Kirké, ki vezethet el engem ez úttalan úton?

502.  Hádészhoz soha senki nem ért még barna hajóval.

Kirké megnyugtató szavai: 

505. gondolnod sem kell rá, hogy ki vezesse hajódat;
506. állíts árbocot és kifeszítve a hószinü vásznat,
507. ülj, s a hajódat az északi szél majd elviszi szépen.
508. Hogyha pedig már Ókeanosz széléhez elértek,
509. Perszephoné ligetére találsz alacsony halom alján,
510. hol sudaras nyárfák s meddő fűzek magasodnak;
511. futtasd partra hajód mélyforgós Ókeanoszban,

Merre is volt, hol lehetett Hadész, a túlvilág? Hogyan lehet eljutni oda?

Nagyon sok különböző elmélet született a Hádész országával kapcsolatban.
A legtöbb kutató a Gibraltári szorossal, a Héraklész oszlopaival azonosítja ezt a helyet. Van aki Izlandot , van aki a Tűzföldet tartja Hádész országának.

Ennek oka valószínűleg az, hogy az Odüsszeiában a Hadész országát az Ókeanosz veszi körül. Ezt az Atlanti-óceánnal azonosították a kutatók.

Pedig az Ókeanoszt először az i.e. 330 körül élt nagy földrajzkutató, Pytheász használta a mai értelemben, így évszázadok választják el a homéroszi Ókeánoszt az Atlanti-óceántól.

Homérosz még nem ismerhette az Atlanti-óceánt, hiszen a kora földrajzi ismeretei nyugat felé még a mai Olaszországig sem terjedtek. Odüsszeusz pedig Homérész előtt 2-4 évszázaddal korábban hajózott.

Homérosz által ismert világ

Most vizsgáljuk meg Homérosz által az Odüsszeiában használt Ókeánoszt, amelyet itt összesen 15 alkalommal említi meg.

Most vizsgáljuk meg Homérosz által az Odüsszeiában használt Ókeánoszt, amelyet itt összesen 15 alkalommal említi meg.

Ezeket elemezve a következőket lehet megállapítani az Okeanosz szó használatáról au Odüsszeiában:

  • 8 alkalommal a Hádészt (szigetét?) körülvevő tenger leírásához használja. Itt a következő jelzőket alkalmazza: mélyforgós, mélyvizű, sebes áradatú folyam vagy jelző nélkül. Mintha egy sebes sodrású veszélyes folyóról beszélne, amely könnyen elragadhatja a gyanútlan fürdőzőt. A jelzők talán a tenger veszélyességére utalhatnak.

  • 4 esetben, mint a keleti irányt, ahonnan felkel a nap, s a hajnal jön. A kis-ázsiai partokat kivéve a legtöbb görögök lakta tengerparti helyen a Nap a keleti irányban látszódó tengerből kél fel. Érdekes módon egyetlen egyszer sem használja a lenyugvó nappal kapcsolatban.

  • 1-szer az északi irányt jelenti, ahol nem érinti a Göncölszekér a tengeri horizontot. Ez azt bizonyítja, hogy akkor már ismerték a cirkumpoláris (az égi pólus körül keringő, soha le nem nyugvó) csillagképeket és ezzel az égi pólust és az általa meghatározott északi irányt.

  • 1-szer, mint istenek Élüszion mezején a nyugati irányból fújó szél keletkezési helyét. Homérosz számára a valóságban létezett ez a hely, valahol északon. Ma már köztudott, hogy a mérsékelt égövben a nyugati szél az uralkodó, ezért itt is a tengert (az Atlanti-óceánt) helyettesítheti.

  • 1-szer, mint Kirké anyai nagyapját. Ebben az esetben egyértelműen mitológiai személyként használta Homérosz az Ókeánosz kifejezés.

A fenti 15 estből 14 alkalommal a szövegbe az „Ókeanosz”-t a „tenger” szóval helyettesíthetnénk, anélkül, hogy ebből bármilyen megértési zavar támadna.

 Így a továbbiakban én tenger szinonimájaként fogom az Ókeanoszt használni.

Okeanus ábrázolás i.e. 580 körül

Meg kell jegyeznem, hogy a tengerészek számára igazából csak annyi a különbség a tenger és az óceán között, hogy az óceán nagyobb és ezért az ugyan olyan szél általában nagyobb hullámokat kelt az óceánon. A sótartalma, az áramlási-rendszerei, az élővilága, stb. mind-mind egy egységes egészet alkotnak, amelyben a tengerek az egyes óceánok szerves részei.

Merre lehetett a Hádész?
Természetesen a holtak birodalmát mi sem találhattuk meg a 2000. Évi Odüsszeusz Expedícióval, mint ahogy Odüsszeusz sem találhatta meg.

Viszont járhatott egy olyan különös helyen (szigeten?), amely valahogy hasonlíthatott a képzeletbeli Hádész országához. Nekem az Odüsszeiát olvasva olyan érzésem támadt, mintha Odüsszeusz egy vulkanikus szigetre került volna, ahol barlangokat, föld alatti folyót találhatott, vulkanikus gázoktól elbódulva hallucinálhatott valamit.
Az itt történtek elbeszélése szolgálhatott alapul a 11. ének, a NEKÜIA létrejöttének, amelyet az irodalomtudomány szerint később illesztették be az Odüsszeiába.

Nézzük az eseményeket:

  1. Odüsszeuszék kihozták az egy éve a barlangban veszteglő hajót, felszerelték: kitakarították, megtisztogatták, kijavították és elrendezték a felszerelést, az evezőket, az árbocot, megjavították a vitorlát.
  2. Ezzel végezve kora délután útnak indulhattak.
  3. Északi szél fújt, amiben csak délkelettől délnyugatig tartó szektorban tudtak hajózni, majd estére megérkeztek Hádész országába.
  4. Ez idő alatt legalább 16 tengeri mérföldet tettek meg, de nem juthattak 30 tengeri mérföldnél messzebb.
  5. a ismét felrajzoljuk a térképre ezeket a körcikkeket, akkor négy sziget esik ebbe a számított célterületbe: a Palmarola, a Zanone, a Ponza és a Ventotene.

Hajózás Hádészhez

Az expedíció során bejártuk mind a négy szigetet.
A legkevésbé esélyes, a szektor keleti felében lévő Ventotenét és az északi Zanonét rögtön törölhetjük a lehetőségek közül, mivel olyan meredekek a partjuk, hogy ott lehetetlen kikötni.
Csak sokára ejtettük el a Palmarolát is, mivel ezt viszont túl kicsinek találtuk.

Végül meggyőződtünk róla a fizikai adottságok alapján, hogy csakis a Ponza-sziget lehetett a „túlvilági események” helyszíne.

A legnagyobb megdöbbenésemre és örömömre kiderült, hogy a kamaszkori elképzelésem igaznak bizonyúlt: A Ponza-sziget ma is vulkanikusan aktív terület, egyes helyeken gázok törnek fel. A környék tele van barlanggal, és a természet fantasztikus formákat, színeket hozott itt létre a szigetet alkotó tufában.

Az egész utunk során erre illett rá legjobban a Hádész országa jelző.
További megerősítést nyerünk akkor, ha megvizsgáljuk a visszaút körülményeit.

A hazaút részleteit a 11. énekből itt kapjuk:

637. társaim oldják el, fölszállva, a tatköteléket.
638. Fölszálltak szaporán, evezők mellé telepedtek.
639. Ókeanosz folyamán hordozta hajónkat a hullám
640. s vitte előbb a lapát lefelé, azután meg a jó szél.

Majd a 12. énektől:

1. Majd mikor Ókeanosz sebes áradatát odahagyta
2. bárkánk, szélesutú tenger vizein tovasiklott
3. Aiaié szigetéhez; a házát tartja a Hajnal
4. ott, meg a tánctereit, s a Nap onnan lép föl az égre.
5. Majd, odaérve, hajónkat a parti fövenyre kivontuk,
6. és mi magunk léptünk ki a tenger torlata mellett.
7. Elszunnyadtunk, s így vártuk be az isteni Hajnalt.

Az Odüsszeia szerint a „rózsás ujjú hajnal” már a Kirké-szigetén érte a görögöket. Kirké szigetétől a Ponza-sziget távolsága 18 tengeri mérföld.

Gyakori itt az olyan időjárási helyzet, amikor napközben a parti szél fúj észak felől, aztán éjjelre eláll, majd megfordul és a part felé kezd fújni ismét.

Ha hőseink éjféltájt elindultak, hajnalra valóban visszaérkezhettek a Circeo-fokra.

Ez az új időszámítás szerint, (ami az egy éves Kirkénől eltöltött idő miatt bizonytalan) a 3. nap hajnalán történt. Trójától számítva 2094 tengeri mérföldet (3878 km) hajóztak eddig.

Szirének szigete

vissza a térképhez

Az Odüsszeiából nem kapunk pontos irányt, és az utazás idejét sem tudjuk meg a szövegből. A klasszikus írókra és latin költőkre kell hagyatkoznunk meg a logikára.

Ez utóbbi szerint az biztos, hogy az út hazafelé az olasz partok mentén vezetett délkelet felé.
Így Ischia és Procida, valamint Capri mellett hajózhattak el, a szárazföld felőli oldalon.

Ezek a szigetetek valódi és látszólagos védelmet nyújtottak ugyanis az uralkodó nyugati szelek és az általuk keltett hullámzás elől. (Én a modern, jól felszerelt hajómmal is ugyanúgy szívesebben hajóztam a szigetek takarásában.)
Odüsszeusz szintén így hajózhatott átlagosan 30 tengeri mérföldet megtéve naponta, minden este partra húzva a egy erre alkalmas öbölben a hajóját.

Kirké a következő útmutatást adta Odüsszeusznak:

szirének lesik Odüsszeuszt

12. ének

39. Szírénekhez fogsz legelőször elérni: az összes
40. embert mind elbűvölik ők, ki elér közelükbe.
41. És aki esztelenül közeleg s meghallja a szírén-
42. zengzeteket, felesége s az apró gyermekek otthon
43. azt többé sosem üdvözlik, neki már nem örülnek,
44. mert csengőszavu dallal a két Szírén megigézi;
45. ülnek a réten ezek, s körülöttük az emberi csontok
46. nagy sokasága hever, rothad, zsugorodnak a bőrök.
47. Húzz el ezek mellett, s a fülét jól tömd be viasszal
48. minden társadnak, nehogy egy is hallja; puhítsd meg
49. mézédes viaszod; de te hallgasd meg, ha kivánod.
50. Kössék ők a kezed meg a lábad a fürge hajónak
51. árboca talpához, s a kötélzet rátekeredjék,
52. hogy, gyönyörödre, a két Szírén hangjára figyelhess.
53. És ha esengesz a társakhoz, ha parancsot is adsz, hogy
54. oldjanak el — csak kössenek ők oda több kötelékkel.

Az első éjszakát a Gaetea-öbölben, a másodikat Procida környékén, a harmadikat Caprin tölthették.
A hajózás negyedik napjának reggelén indulhattak és dél felé eljuthattak a három sziklaszirtből álló Galli-szigetekig, ahol szélcsendbe kerültek. Ez nem ritka jelenség itt.

Júniustól 28% a valószínűsége az észak-nyugati, 13 % a nyugati szélnek, ami összesen 41% -ot jelent. Ez a szél segíthette Odüsszeuszt. A szélcsend valószínűsége 13%.

Odüsszeusz és a szirének. ie. 480 körül készült vörös alakos vázán

Homérosz két szirént említ, de különös módon a legismertebb Odüsszeusz-ábrázoláson az un. vörös alakos vázán az árbochoz kötözött Odüsszeusz három szirén énekét hallgatja. Mellesleg a Diákkönyvtár sorozatban kiadott Odüsszeia fedőlapján is ezt a képet láthatjuk.

Másik érdekes egybeesés, miszerint három szirént ismertek az ókorban:

  • Parthenopét a Szűz arcot,
  • Ligeiát a Csengő hangot és
  • Leukosziát, a Fehért.

Szentélyek álltak Nápolyban és a Salernói-öbölnél, a szirének hármas csoportjának tiszteletéűl.
Homérosz által említett két szirén, valamint a vörös alakos váza és a 3 szigetből álló Galli-szigetek közötti ellentmondásra az Expedíció során kaptam magyarázatot.

Többször is körbehajóztuk a szigetcsoportot és megdöbbenve tapasztaltam, hogy szinte sohasem láttam meg egyszerre a három szigetet:
a legnagyobbat a Gallo Lungót, a 150 méterre nyugatra lévő Castellucciát és a 200 méterre délre található La Rotondát. Mindig olyannak tűnt, mintha csak két szigetből állna a szigetcsoport, úgy takarták egymást.
Térkép nélkül hajózva én teljes bizonyossággal állítanám, hogy a szigetcsoport csak két szigetből áll.

12. ének

39. Szírénekhez fogsz legelőször elérni: az összes

55. Hogyha pedig szigetük mellett tovahúztak a társak,
56. azt az utat már végesvégig, amelyre utána
57. lépsz, nem mondhatom én meg, mert arról te magad fogsz
58. dönteni lelkedben: de kimondom, hogy mi a két út.

A Galli-szigetek azóta is természetes jelzőként szolgálnak a hajósoknak.

Ezt elhagyva, már csak a „csupasz” védtelen part várhatott Odüsszeuszra.

Kirké útmutatása szerint, amint Odüsszeusz eléri a sziréneket, döntenie kell, melyik utat választja.

  • Az első Bolygó-sziklák felé visz, amely a Stromboli vulkánnal azonosítható. Ekkor át kell vágnia a Tirrén-tengeren.
  • A másik út a biztonságot adó partmentén, vezet a félelmetes Szküllához és Kharibdüszhoz. Kirké inkább ez utóbbi ajánlotta Odüsszeusznak.

12. ének

Az egyik út, amerre Odüsszeusz mehet:
59. Errefelé meredek sziklák peremére csapódik
60. kékszemü Amphitríté nagy hulláma zubogva;
61. tudd: ezeket Bolygó Szikláknak hívja a boldog
62. isten mind.

A másik út:
73. Másik irányban két nagy szirt van: a tágterü égbe
74. ér föl az egyik csúcsa, körötte a kékszinü felhő
75. terjeng egyre, sosem megy odébb, sose jár ama csúcson
76. fényes tiszta idő, sem a nyár, sem az ősz közeledtén.


vissza a térképhez

12. ének

159. Errefelé meredek sziklák peremére csapódik
60. kékszemü Amphitríté nagy hulláma zubogva;
61. tudd: ezeket Bolygó Szikláknak hívja a boldog
62. isten mind. S a madár sem szállhat el arra nyugodtan,
63. még a galambok sem, ha röpülnek az ambrosziával
64. Zeuszhoz, mert őket sima szikla ragadja magához
65. folyton, s Zeusz atya küld újat, pótolni a számuk.
66. Onnan még sohasem szabadult meg bárka, ha arra
67. tévedt, ám a hajó fáit s tetemét a hajósnak
68. mind tovahordja a vészteli láng viharával a hullám.

Majd később így élték meg a vulkánt:

201. És miután elhagytuk e földet, láttam azonnal
202. füstöt s nagy hullámot, zúgás ért a fülembe.
203. Megrémültek mind, kiesett a lapát a kezükből,
204. és zajt vert a hajó sodrában; s az meg is állott,
205. mert a laposvégű evező nem vitte előre.

Nyomon tudjuk követni, hogy merre járhatott, ha végig nézzük a Tirrén-tenger partjait és 30-40 tengeri mérföldenként alkalmas öblöt keresünk.

Így az első éjszakát a Salernói-öbölben , a másodikat Polinuro foktól északra, Pisciotta körül, a harmadikat a Polikastro-öbölben, a negyediket Capo di Bonifati körül, az ötödiket A Golfo di S Eufémia környékén tölthették és itt meglátták a 925 méter magas (jó látási viszonyok mellett 72 tengeri mérföldről, 133 kilométerről meglátható) Stromboli vulkánt.
Másnap, amikor megkerülték a Vaticano-fokot már csak 40 mérföldre voltak a vulkántól.

Ekkor tapasztalhatták a vulkánkitörést amelyről Odüsszeusz a 12.201. sortól számol be.
Az idézetek alapján egyértelműen egy vulkánról írt Homérosz.
Az Italian Water Pilot a következőket írja Stromboliról:
„A sziget egy meredek kúp alakú vulkán, amely 925 méter magas és szinte állandóan aktív. A Vezuvval és az Etnával ellentétben a belső nyomását folyamatos kisebb kitörésekkel vezeti le. Ritkák a nagyobb robbanások. Az ókorban a Földközi-tenger egyik „tengeri kapuja” volt, egy eltéveszthetetlen irányjelző a a Messinai-szoros felé hajózók számára.”

A Stromboli

Strabon így ír róla:

„Strongylé a nevét alakjáról kapta (megjegyzés: a neve kereket jelent); ez is tüzes, a láng ereje ugyan gyengébb, fénye azonban erősebb.”

Stromboli ma is működik, páratlan tájékozódási pontként szolgál a hajósok számára, egykor és most is.

Én először 52 tengeri mérföld (ez 96 kilométernek felel meg!) távolságból láttam meg.

Éjszaka időről időre izzó vörös fény jelent meg a horizont fölött. A fény hirtelen felvillant, majd lassanként gyengült, végül elenyészett.

Kerestem a térképem ezt a különleges világítótornyot, amikor rádöbbentem, hogy a Strombolit látom.

Mikor odaértünk és felmásztunk rá, akkor kaptam magyarázatot erre a jelenségre. 5-20 perces időközökben a vulkán lávát lövell ki 30-100 méter magasra és innen a fényjelenség.

Félelmetes látvány volt ez a természetes tűzijáték.


vissza a térképhez

A Hádész országba való indulástól számított 12. napon, 334 tengeri mérföld (618 km) hajózás után elérkeztek a Messinai-szoros bejáratához. Az átkeléshez a 12.73.sortól a következő információt kapta Odüsszeusz Kirkétől

12. ének

73. Másik irányban két nagy szirt van: a tágterü égbe
74. ér föl az egyik csúcsa, körötte a kékszinü felhő
75. terjeng egyre, sosem megy odébb, sose jár ama csúcson
76. fényes tiszta idő, sem a nyár, sem az ősz közeledtén.
77. Rá soha nem hághat, le se szállhat a földi halandó
78. róla, ha húsz keze volna akár, húsz lába is egynek:
79. mert oly síma, mikéntha csiszolták volna, a szikla.
80. És közepén barlang tátong sürü ködbe takartan,
81. szája nyugat felé nyílik, a mélye leér Ereboszba.

85. Benne a szörnyen ugatva üvöltő Szkülla tanyázik.
86. Éles a hangja, akárcsak a most született kutyakölykök

98. És nem tud dicsekedni hajós soha, hogy tovasiklott
99. sértetlen mellette: de hat feje húz ki hat embert
100. mindig hirtelenűl a sötétkékorru hajóból.

A 108.sortól Kirké óvja őket a Kharübdisz örvényétől:

108. Inkább Szkülla felé igyekezz a hajóddal, evezz el
109. gyorsan a szirtje alatt, mert többhasznú, ha a bárkán
110. hat társat gyászolsz majd, mint együtt valamennyit.«

Odüsszeusz hajójával elérkezett a Messzinai-szoroshoz. Ezt a szorosban lévő örvény (Kharübdisz) alapján egyértelműen azonosítható. Az egész útvonalból a Malea-fokon kívül ez a hely az, amelyet minden kutató elfogad. Így nincs nehéz dolgom nekem sem. Könnyű azonosítani, hiszen a mögötte lévő festői olasz települést Scyllának hívják. De mi is volt ez a félelmetes hely valójában. Biztosan nem a hat fejű szörny!

Amikor odaértünk az Albatrosszal kaptam erre magyarázatot: a kis halászfalut egy meredek szikla köré építették, amely leginkább egy erődre hasonlít. Ez egy majdnem függőleges falu 80-100 méter magas, repedezett mészkőtömb, amelynek a repedéseibe befújó viharos szél állítólag félelmetes búgó hangot kelthet. (Ezt az expedíció során sajnos nem tudtuk megfigyelni, mivel nyugodt időben jártunk arra.)
Számomra különös volt, hogy a szikla nyugati oldalán – úgy ahogy ezt Kirké Odüsszeusznak elmondta – egy barlang maradványait találtunk.

Szkülla ábrázolása

A félelmetes Szkülla felé hajózunk

Véleményem szerint a Szkülla-kaland funkciója a következő volt:

  • a Messinai-szoros északi bejáratának földrajzi azonosítása,
  • a kavargó, örvénylő, hullámos Messinai-szoroson való átkelés során több társ a vízbe eshetett, ezek pusztulásának magyarázata.

A szikla ma


vissza a térképhez

A Szicília és az olasz szárazföld között húzódó Messinai-szoros a Tirrén- és a Jón-tengereket köti össze.

A Messinai-szoros térképe

Mindkét tengerben naponta két dagályt és két apályt figyelhetünk meg, de beköszöntésük időpontja éppen ellentétes.

  • Amikor a szicíliai észak-keleti pontján (Tirrén-tenger) lévő Capo Poleronál dagály van,
  • a két tengeri mérföldre tőle délre, a kontinentális parton (Jón-tenger) található Villa San. Giovanninál apály és viszont.
  • Szerencsére az apály és a dagály szintkülönbsége amikor maximális (újholdkor és teliholdkor) is csak 30-40 centiméter körül lehet.

Ekkor hozzávetőleg hat óránként az egyik tengerből a másik tengerbe ömlik át a tenger vize. Ahol a legkisebb a víztömeg keresztmetszete, vagyis ahol a legszűkebb és a legsekélyebb, ott találjuk a legerősebb áramlatot, és ezzel a legnagyobb örvénylést.

Árapály a Messinai-szorosban

Ez a pont a szicíliai parthoz közel, a szoros északi pontján a Pta Pezzo és Capo Polero között van. A neve ma is a hajózási térképeken Charybdis.

Az Odüsszeiából  a következőt tudjuk meg:

12. ének:

234. Sóhajtozva hajóztunk ekkor szűk szorosába:
235. innen a Szkülla lesett, de amonnan a szörnyü Kharübdisz
236. szívta magába a tenger sós habját iszonyúan.
237. És valahányszor okádta ki, mint nagy lángokon, üstben
238. fölkavarodva, a víz fölzajdult, és a magasba
239. szökve a tajték mindkét szirt tetejére csapódott;
240. és valahányszor a sós tengervizet újra benyelte,
241. látszott megkavarodva egész örvénye; a szikla
242. bömbölt rettentőn, s odalent feketén a fövenytől
243. tűnt föl a föld; elfogta a sápadt félelem őket.
244. Arrafelé néztünk mindnyájan, félve a vésztől:

Smyth admirális 1824 beszámolt arról, hogy egy 74 ágyús sorhajót megpörgetett az örvény, és csak nagy nehézség árán tudott megmenekülni. Ma már más viszonyokkal találkozhatunk itt, szerencsére. Az 1783-ban bekövetkezett földrengés elpusztította Messinát, és jelentősen átalakította a tengerfenék topográfiáját. Ekkortól vált hajózhatóvá a szoros de a kishajók számára még ma is veszélyes maradt.

Az expedíció során reggeltől estig az örvény közelében sodródtunk, és megfigyeltük keletkezését, fejlődését majd elenyészését.
Az örvénylés több alkalommal is megragadta az Albatrost és lassan körbe fordította.
Másik különleges jelenség, amivel itt találkoztunk, az olaszul „taglio”-nak nevezett jelenség volt. Ez egy lassan sodródó, élesen körülhatárolt 0,5-1 m magas hullámok területe. A szélcsendes időben hirtelen a „semmiből” keletkezett, majd 1- 2 óra múlva elenyészett. Ezt is a gyorsan áramló tengervíz hozta létre, amikor legnagyobb volt a tengerek szintkülönbsége.

A szoros különlegessége még, hogy itt vadásszák  kardhalak! Egy fából épült kb.  20 méterers hajór felszerelnek egy kb. 40 méter magas "villanyoszlopot", ahonnan vezetik a hajót. Van hozzá még kb. hasonló hosszú orrsudár árboc is, ahol a szigonyos lesi a zsákmánsát.
Amikor ott jártunk a mélységmérőnkkel feltérképeztük a szoros profilját, amelyet lentebb lehet megnézni

A Messinai-szoros mért domborzata

A Messinai-szoros domborzata

Kardhal-vadász hajó a Messinai-szorosban

A Napisten mezeje

az 5. igazolt új helyszín

vissza a térképhez

Odüsszeusz hajója így tehát megmenekült a Messinai-szorostól. Valószínűleg a Szkülla által kiragadott „társak” egyszerűen kieshettek a hajóból az örvénylő és hullámzó vízen. De hol is lehetett Hélios mezeje?

Devecseri Gábor az Odüsszeia jegyzeteiben a következőt írta: „Thrínakié — mesés sziget; később Szicíliával azonosították”

Strabóntól a következőket tudjuk meg: „Sicilia háromszög alakú, azelőtt Trinakriának, majd később Thrinakisnak nevezték. Alakját három hegyorom határozza meg; Pelórias, Kainysszel és a rhégióni oszloppal szemben a tengerszorost alkotja, …”


De mit tudunk az átkelésről?

12. ének:
Kirké utravalója:

127. Thrínakié szigetére kerülsz most: Éeliosznak
128. nagy csordája legel földjén és nagyszerü nyája;
129. hét a tehéncsorda s hét nyája van ott a juhoknak;
130. ötven az állat mindegyikben. Nincs születésük,
131. nincs elmúlásuk, s istennők őrizik őket:

Odüsszeusz a kalandjaikat így mesélte el:
260. Végre a szikláktól menekülve, s a szörnyü Kharübdisz
261. s Szkülla elől, tüstént isten gyönyörű szigetére
262. értünk: ott legelésztek a széleshomloku marhák,
263. és a kövér juhok is, gazdájuk Héliosz isten.

Vajon valóban Szicíliába érkeztek?
Odüsszeusz elbeszélése szerint a Messinai-szorosból „tüstént isten gyönyörű mezejére értünk”.
Itt „jól ácsolt bárkánk öblös kikötőbe vezettük, édesvíz közelébe”. A szóban forgó helyen ők még egy barlangot is találtak. A legelső állítást óvatosan kell kezelnünk, mivel Kirkétől elindulva mintha nem működött volna Odüsszeusz (Homérosz?) időérzéke.

 Addig a legtöbb helyszínhez jól meghatározott napokig hajóztak. Szkülla sziklájától a mai Messina kikötő 10 tengeri mérföld távolságra van, egyenes irányban hajózva. Azt nem lehet ma már tudni, hogy akkor milyenek voltak pontosan az áramlási viszonyok.

 Egy biztosnak látszik most is: csak az északról jövő áramlatban tudtak áthajózni a szoroson.

 Ez megragadhatta a hajót és átsodorhatta a szoroson, az örvényeken át, és parthoz értek valahol.

Ez 2-3 óra alatt játszódhatott le. Ekkorra az átkeléssel járó sokk már múlóban lehetett, és a partraszállásra alkalmas helyet kerestek.


Végig nézve a kontinentális és a szicíliai partokat csak két helyre illik az „öblös kikötő” kifejezés. Az egyik a Taormina körüli öblök, a másik pedig Messina város kikötője. Az előbbi 27 tengeri mérföld  (50 km) távolságra van a szorostól ez majdnem egy napos utat jelentett volna, így el kell vetni a távolsága miatt.

Közben nincsenek védett öblök, így Taormina kiesik a látókörünkből.


Taormina távolsága

Messina kikötője viszont egy jól védett, 50-70 méter közötti mélységű természetes öbölben fekszik.

Nagyon kevés védett kikötő rendelkezik ilyen mélységgel. Az öböl jellege valószínűsíti, hogy Odüsszeusz idejében már létezhetett.

Az öbölbe több patak és kisebb folyó ömlik be ma is. ĺgy ez is megerősíti ezt a helyszínt. Az expedíció barlangot sajnos nem talált, de ha a földrengések nem pusztították volna el azt, akkor a város terjeszkedésének biztosan áldozatúl esett volna.

Az öböl ma egy nagy összefüggő kikötő, lebetonozott rakpartokkal.

Heliosz marhái

Itt Odüsszeuszék egy hónapig várták a kedvező időjárást, miközben — a jóslat ellenére — levágták Héliosz marháit.

Nem fogadták meg ezt a tanácsot, az 1 hónapos kedvezőtlen viharos időjárás miatti feszült helyzetben, az éhezéstől tartva levágtak néhány barmot. E miatt megharagudtak az istenek, és az elindulásuk után nem sokkal később támadt viharban összetört az utolsó hajó is. Egyedül Odüsszeusz menekült meg.



a 6. igazolt új helyszín

vissza a térképhez

Itt Odüsszeuszék egy hónapig várták a kedvező időjárást, miközben — a jóslat ellenére — levágták Héliosz marháit. Amikor útnak indultak, Zeusz bosszúja nem maradt el: ismét vihar támadt, a hajó összetört, s egyedül Odüsszeusz menekült meg.


Erről Homérosztól ezt tudjuk:

12. ének:
A hajótörés leírása
402.Árbocot állítván, fölvontuk a hószinü vásznat.
403.Csakhogy amint a szigéttől újból messzekerültünk,
404.s föld már nem látszott körülünk, csak az ég meg a tenger,
405.Zeusz felhőt küldött ki hajónk fölibé, hogy az égbolt
406.fönt kékesfeketébe borult, s a vizekre homály hullt.
407.Száguldott a hajó, de bizony nem hosszan: azonnal
408.jött a zajos Zephürosz, kavarogva goromba viharral,
409.és a nagy árboc két kötelét szele szétszakitotta;
410.dűlt is hátra az árboc azonnal, a fölszerelés mind
411.hullt a hajó fenekébe. Az árboc a tatra zuhanva
412.fejbeütötte a kormányost: szétzúzta a csontját
413.végig egész koponyájának: lebukott az a tatról
414.búvárként, és csontjaiból hős lelke kiröppent.

415. Zeusz iszonyút dörgött s villámot ütött a hajóba:
416.megrendült a hajó, amikor Zeusz mennyköve érte,
417.megtelt kénfüsttel, kizuhantak a társak a vízbe.
418.Barna hajónk körül úszkáltak, mint tengeri varjak
419.habtarajon; hazatértüket így elorozta az isten.
420.Én a hajón jártam fel-alá, de letépte a hullám
421.oldaldeszkáit s úgy űzte a csonka gerincet,
422.és a gerincre sodorta az árbocot. Íme lecsüngött
423.róla a tatkötelék, az ökörbőr jó fonadéka;
424.összekötöttem a csonka gerincet, az árbocot ezzel,
425.s arra leültem; a szörnyü szelek kényükre sodortak.

429. Így sodródtam egész éjjel, s azután korareggel
430. Szküllé szirtjét értem el újra s a szörnyü Kharübdiszt.

447.Hosszu kilenc napon át hányódtam, végre az éjjel
448.Ógügié szigetére vetettek az istenek: ott él
449.félelmes, zengő isten, szépfürtü Kalüpszó.

Elindultak hazafelé. Odüsszeusz jó tengerészként érezte, hogy neki keletre kell hajóznia, Ithaka felé.

Ez így is történt. Aztán rájuk tört a vihar, amely összetörte a hajójukat. Ekkor kb. 30-35 mérföldre lehetett a Messinai-szorostól. A vihar valószínűleg kora délután tört rájuk, majd 

Homérosz szerint a hajótörés után másnap reggelre hajgerincből és az árbocból álló tutajával Odüsszeusz visszasodródott a Messinai-szorosba.

A hajótörés részleteit olyan részletesen mesélte el Odüsszeusz, hogy azt még világosban láthatta. Így mire visszasodródott a Kharübdisz örvényéig, eltelt kb. 12-14 óra. Kezdetben a déli szél és az általa keltett hullámzás és áramlat, majd a Messinai-szoros árapály áramlata sodorta Odüsszeuszt.

Szicília körül az áramlatok átlagos sebessége 10-16 tengeri mérföld/nap között van.

Messinától dél felé tart az áramlat, 75%-os valószínűséggel és sebessége itt a maximális. Az első nap a Messinai-szorosból 24-36 tengeri mérföld/nap átlagsebességű áramlattal hajózhattak.

Az Odüsszeia szerinti mesebeli részletekkel most sem tudok mit kezdeni, így a fügefa, a visszatérő roncsokra való ugrás stb. nem hordoz hajózási információt.

Áramlatok a Földközi-tenger déli részén

Ha megnézzük, hogy 9 nap alatt milyen messze sodorhatták az áramlatok Odüsszeuszt, a következőket kapjuk:

  1. Minimális távolságot, ha 10 mérföldes átlagsebességet és a Messinai-szorostól 24 tengeri mérföld/napos áramlatot vesszük alapul, akkor: 24 tengeri mérföld + 10 tengeri mérföld * 8 nap = 104 tengeri mérföld,
  2. A maximális, 16 mérföldes sebességet és a Messinai-szorostól a maximális 36 tengeri mérföld/nap sebességgel, valamint a 9,5 napos hajózási idővel (amire még mindig az mondhatta Odüsszeusz, hogy 9 napig sodródott) számolva: 36 tengeri mérföld + 16 tengeri mérföld * 8,5nap = 172 tengeri mérföld.

Sodródás Gozoig

A fenti számításokkal meghatározhatjuk hova érkezhetett: ha a maximális és a minimális távolsággal körcikkeket rajzolunk fel Messinától, amelyek dél felé néznek.

Ebbe a területbe csak egy sziget(csoport) esik bele: Malta, Gozo és Kamino, amelyek szinte össze érnek, olyan közel fekszenek egymáshoz.
Szicília és Tunézia közötti többi sziget (Linosa, Lampedusa, Pantelleria) mind túl távol vannak, hogy elérhette volna azokat Odüsszeusz.


vissza a térképhez

Már az ókorban is Máltát, pontosabban annak testvérszigetét, Gozot tartották Ogügiének, vagyis Kalüpszó nimfa szigetének.

A hajótörés után 9 - 9,5 napig sodródott Odüsszeusz, a roncsokba kapaszkodva. Ez idő alatt főleg az áramlatok vitték, mivel a roncsokat a szél számottevő módon nem sodorhatja.

  • Egy szigetre érkezett.
  • A sziget magányos volt, körülötte nem látszott szárazföld.
  • A szigeten egy barlangban élt megmentője, Kalüpszó nimfa.
  • A barlang körül erdő, s viruló mező volt.
  •  Késő tavasszal vagy kora nyáron – május, június hónapban érkezhetett meg, a növényzet leírása alapján.

A helyiek a sziget északi részén lévő festői Ramla-öböl mellett mutogatják Kalüpszó barlangját. Semmi nem mond ellent ennek, hogy Odüsszeusz ide is sodródhatott.

Gozo északi partjánál található a ma Kalüpszó-barlangjaként ismert hely, a három sziget legtermékenyebb völgyében, a Ramla-öböl partjainál fekszik.
Könnyű megtalálni, táblák vezetnek hozzá.

A ma nagyon száraz, szinte sivatagos szigeteken ebben a völgyben patak folyik, partjainál dús növényzet látszik. A patakon kívül még két forrás vize ömlik be a tengerbe a barlang körül. Maga a barlang omladozófélben van, nehéz megítélni, hogy közel 3000 évvel ezelőtt milyen állapotban lehetett. A barlang és környezete inkább pozitív irányban erősíti meg, hogy Gozo lehetett Ogügié.

Hét évig élt itt, majd Zeusz üzenetére Kalüpszó elengedte Odüsszeuszt, sőt, még segített tanácsaival is.
Nekem egy kicsit furcsának tűnik, hogy egy tengerésznek egy nimfa adjon hajóépítési tanácsot. De olyan sok változáson eshetett át a szöveg, hogy akár egy hajóépítéshez értő énekmondó fűzhette bele a műbe ezeket a sorokat.
Az is igaz, hogy valódi fontos és részletes hajóépítési információt nem hordozz a szöveg.

Kalülpszó völgye

Kalüpszó barlangjában

5. ének:

162. Rajta tehát, dönts nagy szálfákat, vedd a szekercét
163. s készíts véle tutajt, magasan padlózd fel a széles
164. alkotmányt, hogy a ködbevesző vizen át tovahordjon.
165. S én eledelt, vizet, és elegendő vérszinü bort is
166. hordok rá, hogy az éhet, a szomjat tőled elűzze,
167. és köntöst is adok; szelet is támasztok előre,
168. hogy sértetlenül érj el egészen az otthoni földig,

244. Húsz törzset vágott ki, s a fejszével lefaragta
245. ágaikat, legyalulta tudón, csaptatta zsinórral.
246. S fúrókat hordott ki Kalüpszó, isteni asszony:
247. s ő egymáshoz is illesztette, kifúrva, a fákat,
248. s összeerősítette eresztékkel, cövekekkel.
249. Mint amilyen szélesre keríti az ács a teherrel
250. járó bárka erős derekát, mert érti a dolgát,
251. jó tutaját ugyaníly szélesre faragta Odüsszeusz.
252. Bordákat tett rá, támasztván sűrü cölöppel,
253. végre keresztbe gerendákkal befejezte a munkát.
254. Árbocot állított bele és a vitorlarudat, mely
255. jól odaillett, és hogy irányíthassa, a kormányt.
256. Fűzfonadékkal az oldalait körül is keritette
257. oltalmul habok ellen; s lombot szórt a tutajra.
258. Vásznakat is hordott ki Kalüpszó, isteni asszony,
259. néki, vitorlákhoz: s ezeket jól szabta ki szintén.
260. És a vitorlavonó- meg a talpkötelet kifeszítve,
261. hengereken tutaját taszitotta az isteni vízre.

Mit is tudunk meg a tutajról?

  1. 20 fatörzset kellett a tutajhoz
  2. fejszével levágta ágait és legyalulta a farönköket
  3. a zsinórral csapatás egy hosszú egyenes vonal rajzolásához kellett, amitől szabályos gerendákat lehetett kifaragni
    (S. Butler fordításában ez így hangzik:squaring them by rule in good workmanlike fashion
  4. lyukat fúrt a gerendákba a csapoláshoz
  5. olyan széles volt, mint egy teherszállító bárka (ennek méretét nem lehet tudni)
  6. sűrűn bordákat tett rá, amelyet fedélzettel zárt le
  7. kormánylapátot is készített, ami akkoriban egy nagy evező volt csupán
  8. árbocot és vitorlát is készített
  9. fűzfonadékból készült habvéddel fejezte be a hajóját, amelyet a mohával tömített
    (Devecseri fordításában ez a "lombot szórt" kifejezés)
  10. az árboc rögzítéséhez és vitorlázáshoz szükséges kötelei is voltak a hajónak.
  11. végül a nimfa vitorlát is hozott.

Számomra ez a leírás nem egy tutaj, hanem egy vitorlás kishajó elkészítését jelentik. De 4 nap alatt lehet vitorlás csónakot készíteni?

Néhány példa erre a kételyre:

  • Szabó István 1894-es fordításában "naszádnak" nevezte a csónakot
  • S. Butler "raft"-nak, tutajnak nevezi a csónakot
  • V. Vereszaev szintén tutajként "plot" nevezte meg.

De ők nem voltak tengerészek vagy hajóépítők, így fenntartom az álláspontomat.

Római kori ábrázolás

Épül egy tutaj

Pl. ilyen lehetett Odüsszeusz tutaja


vissza a térképhez

A hajózás el 17 napjáról a következőt ismerjük meg:

5. ének:

268. Langyos jó szelet is küldött útjára, szelídet.
269. Vásznait így vígan feszitette ki fényes Odüsszeusz,
270. kormány mellé ült, s vezetett, jól értve a módját,
271. s míg ott ült, sose hullt le a szemhéjára az álom;
272. Pléiaszok fényét, későn lenyugodni Boótészt
273. s látta a Medvét is — más néven híva Szekér ez —
274. mint forog egyhelyben, míg Óríónt lesi egyre,
275. s egymaga nem fürdik meg csak soha Ókeanoszban;
276. mert úgy mondta Kalüpszó néki, az isteni úrnő,
277. hagyja a balkeze mellett azt, így járja a tengert.
278. Tíz és hét napon át siklott tutajával az áron,
279. ám azután föltűntek a phaiák nép szigetének
280. árnyas csúcsai, hogy közelükbe került a tutajjal:

Melyik hónapban indulhatott el?

A következő információval rendelkezünk:

  1. gyenge déli vagy délnyugati szélben vitorlázott, 17 napig, miközben bal kéz felől látta a Medvét, a Göncölszekér csillagképet.
  2. A Boóteszt, az Ökörhajcsár csillagképet későn látta lenyugodni.
  3. Egy hegyes, növényzettel borított szigethez érkezett.

Meghatározható, Odüsszeusz melyik hónapban kelt útra, abból, hogy Homérosz szerint ”későn (látta) lenyugodni Boótészt”.

Odüsszeusz korában Júliusban ugyanis túl későn nyugszik (éjjel 1 óra körül), és ekkor már a hajnal fénye homályosította el.

Szeptemberben viszont már 22 óra körül lenyugszik, ami szintén nem felel meg a feltételnek.

A Bootész kelése-nyugvása Odüsszeusz korában a Jón-tengeren

A célterület kijelöléséhez meg kell határozni, hogy mekkora távolságra juthatott. Ha a tutaj sebessége a gyenge szélben 0,6-1,2 csomó között lehetett átlagosan, az áramlatokat is figyelembe véve.

  • A minimális távolság, amelyre eljuthatott:
    17 nap * 24 óra * 0,6 csomó = 245 tengeri mérföld,
  • A maximális távolság:
    17,5 nap * 24 óra *1,2 csomó = 504 tengeri mérföld.

A Gozotól felrajzoljuk ezt a két kört, a különbségük lesz a célterület. 

Hajózás Kalópszótól a Phajákok országáig

A célterületet szűkíthetjük, ha figyelembe vesszük Kalüpszó útmutatását:

  • bal kéz felől kell látnia a Medvét.
  • Ez a csillagkép legszélső csillaga (Alkaid) i.e.900-ban, augusztus közepén este 327 fokban-ban, míg
  • hajnalban a legszélső csillaga (Merak) 270 fokos szögben látszódott az északi irányhoz képest.

 Ha felrajzoljuk ezeket az irányokat, akkor egy szektort kapunk. Ebben a szektorban hajózva bal kéz felől látszik a Göncölszekér csillagkép. Szűkíthetjük ezt a szektort, ha a keleti irányt vesszük az egyik határnak, mivel délebbre csak Kréta található, és ez biztosan nem a phaikok szigete.

A másik határt a Gozotól a St. Maria di Leuca fokot összekötő egyenesnek vesszük, mivel a ettől a határtól északabbra egyetlen sziget sincs.

A Jón-tenger déli részén keleti, majd a görög partokat elérve, északi áramlatokkal találkozhatunk. Így 17 nap tutajozás után eljuthatott a phaiákok országába.

 Szűkíthetjük a célterületet, ha Strabon : segítségével, aki a következőket írta „… Kerkyrát, amelyet ezelőtt Skheriának neveztek.”.

 A 17. napon viharba került:

5. ének:

291. Szólt [Posszeidón], és fellegeket gyűjtött, feldúlta a tengert,
292. kézbevevén szigonyát, minden viharát kizavarta
293. mindenféle szeleknek; a felhőkkel betakarta
294. egybe a földeket és vizeket; s éj szállt le az égből.
295. Összecsapott a Notosz s Eurosz, s Zephürosz zuhatagja,
296. és légszülte, magas habokat hajtó Boreász is.

385. s küldte a gyors Boreászt, megtörte előtte a hullám

388. Két éjen s napon át hányódott ekkor a duzzadt
389. hab tetején, szive sokszor várta a végveszedelmet.
390. Ám hogy a harmadikat meghozta a széphaju Hajnal,
391. akkor elült már végre a szél; szélcsendben a hullám
392. elsímult: s Odüszeusz meglátta közelben a földet,

400. És mikor annyira volt, ahová még ér a kiáltás,
401. meghallotta, amint szirt szélén bömböl a tenger:
402. szárazföld fele zúgva rohant a hatalmas hullám,
403. szörnyen ömölve, szakadva, s a hab mindent beborított:
404. mert nem akadt sem öböl, se hajónak jó menedékhely,
405. csak kinyuló meredélyek, szirtek, tengeri sziklák.

441. Majd amidőn úszván egy szépvizü tiszta folyamnak
442. torkolatához elért, ezt látta a legkitünőbbnek,
443. mert széltől védett volt s nem volt szikla sem arra;
444. áramlást érzett, s e fohászt mondotta szivében:

A partokat közelében, Odüsszeusz viharba került, s összetört a tutaja.

Két napig tartó hánykolódás után az északi szélben Korfu északnyugati partjainál, a Szidári-sziklák közelében próbálhatott partra szállni, de ez nem sikerült.

Csak az Ermonesz-öbölben volt lehetősége erre, egy folyó torkolatában. Augusztusban már nagy a szárazság Korfun (noha akkoriban a klíma esősebb és hűvösebb volt a mainál). Korfu északi-nyugati partjainál csak egy állandó folyót (patakot) találunk, az Ermoneszt.

Ezzel tudtuk azonosítani a helyet. Innen az északra található Polikasztro-öbölben állhatott Nauszikaá király apjának, Alkinoosz királynak a palotája.

Hajótörés a Jón-tengeren


Phajákok földje

vissza a térképhez

A homéroszi Ithaka és a mai Ithaka azonosságáról nagyon sok vita folyt a kutatók között.

Dr. Cserép József a következőket írta:
” A homérosi Ithakéval való azonosság tudatával tanúskodnak a I.e. 4. és 3. századból való ithakéi pénzek, amelyen felirat s Odüsszeus és Athéne képei látható;

tanúskodik továbbá egy, a I.e. 2. századból való magnesiai felirat, mely szerint az ithakéiek tanácsházának (Odussseion) volt a neve .”

Odüsszeusz nyolc és fél évi (ha elfogadjuk a Kirkénél eltöltött 1 évet és a Kalüpszónál eltöltött 7 évet) bolyongás után, Phorküsz kikötőjében szállt partra Ithakán.

13. ének:

93. Hát hogy a legragyogóbb csillag föltűnt, mely az éjből
94. jő ködbőlszülető Hajnal hírével az égre,
95. már közelébe került a szigetnek a tengeri bárka.
96. Phorküsznak van amott kikötője, a tengeri vénnek,
97. Ithaka községében, két meredekfalu szirtje
98. nyúlik a vízbe előre, s az öblöt is ez veszi körbe,
99. védi hatalmas habjaitól a goromba szeleknek
100. kívülről: s odabent a hajóknak nincs kötelékre
101. szükségük, ha elértek már kikötési helyükhöz.
102. Hosszúkáslevelű vadolajfa van ott az öbölnek
103. végében, s egy bájos barlang, árnyas ölével,
104. Néiaszoknak hívott nimfák szent pihenője.

Körbehajózva a szigetet megállapíthattuk, hogy Vathi kikötője az egyetlen hely, amelyre igazak lehetnek az Odüsszeia ismérvei: magas sziklafal veszi körül, védett a hullámzástól. — Jellemzően ma is itt található Ithaka legnagyobb városa és kikötője.
Odüsszeusz első útja a Neiászoknak nevezett nimfák barlangjához vezetett, hogy az Alkinoosztól kapott kincseket ott elrejtse. Vathitól 1,2 kilométerre, egy hegy oldalában, a tengerszint felett 195 méter magasságban találtunk egy elhanyagolt állapotú cseppkőbarlangot, amelyet vasráccsal zártak le.
Ithaka délkeleti részén a Perra Pigadhi-öbölben van egy szikla, ezt Holló-sziklának és a hegy oldalán lévő patakot Aretuzának nevezik ma is. Talán itt legeltethette Eumaiosz Odüsszeusz kondáját.
Vathitól 3,6 kilométerre, az Aetos-hegy oldalában az 1980-as évektől kezdődően az amerikai dr. Sarantis Symeonoglou vezette a feltárásokat, s ő találta meg az „Alalkomenai” nevű várost, és megállapította, hogy legalább az időszámításunk előtt 1300-tól létezett itt egy ókori település, és talán ez lehetett Odüsszeusz palotája.

Ithakába érkezés időpontja:

A NASA történelmi napfogyatkozások honlapján található egy leírás, amely i.e. 1177. április 16-án bekövetkezett eseményre utal. Lehetséges, hogy ez egy valódi napfogyatkozás volt a következő szöveg alapján?

... a nap kialudt már, nincs odafönt, s a sötétségnek vészes köde terjeng...

Feltételezett napfogyatkozás Ithakán 20. ének alapján:

350. S isteni-képü Theoklümenosz kezdett a beszédbe:
351. „Jaj, nyomorultak, míly átok sujt? Éjbe borult már
352. teljesen arcotok és fejetek, meg a térdetek is lenn,
353. úszik a könnyben az orcátok, fölhangzik a jajszó,
354. ázik a síkos vérben a fal meg a szépmivü fülkék,
355. árnyakkal telt már meg a csarnok, telt meg az udvar,
356. szállnak a mély Ereboszba, homályba; a nap kialudt már,
357. nincs odafönt, s a sötétségnek vészes köde terjeng.”

Nagyon szeretném, ha ez valóban a napfogyatkozás leírása lenne. De szkeptikus vagyok. Nekem a Bootes későn lenyugszik kifejezés bővebb információt hordozz.

Ezt az időpontot támasztja alá, hogy 13. ének 93. és 94 sora megemlít egy csillagot, amikor hazatér Odüsszeusz Ithakába:

"... a legragyogóbb csillag föltűnt, mely az éjből jő ködbőlszülető Hajnal hírével az égre..."

Mi lehetett ez a csillag?
Talán a Vénusz, amely akkor hajnalban nagyon fényes csillagként (-3,68 volt a magnitúdója) 4 óra 36-kor kelt fel Ithakán 106 fokos szögben
és reggel 6 óráig volt jól megfigyelhető a keleti-délkeleti égbolton?
Ez a tény inkább megerősíti, mint cáfolja a napfogyatkozásos elméletet.

A Vénusz láthatósága hajnalban, Ithakán Odüsszeusz korában.

Az érkezés időpontjának meghatározása további vizsgálatot igényel.